Hogy vagy lelkileg? Hogy erzed magad?

Nézzük csak: Bárki akitől segítséget kérek, elutasít. Mindenki számon kér rajtam mindent. A munkahelyemen kénytelen voltam felmondani, mert szerintük toxikus, ha problémásnak tartom, hogy a cég 3 hónapon keresztül nem hajlandó igazolni, hogy ott dolgozom. Ugyanakkor, amikor más munkáját is elvégzem, hogy a csapat jó színben tűnjön ki, akkor is csak a cseszegetést kapom, hogy miért veszem el más munkáját - amikor nem erről van szó, csak volt egy határidőnk, de már ez sem tud érdekelni. Nyáron még az öngyilkosságot fontolgattam, de azóta újabb felelősség kört kaptam, amit nem hagyhatok csak úgy ott. Nem okoz örömöt egyik régi hobbim sem. Tehetetlen és kiégett vagyok. Nem értek ahhoz, amit meg kéne tennem. 38 évesen először van az, hogy nem negatív a számlám. Az egyetemi végzettségemmel (műszaki informatikus mérnök MSC) kitörölhetem a valagamat, semmit nem ér, többet tanultam YouTube-ról és munkából, de elvett 6 évet az életemből. Van néhány gerinc sérvem. Reggel felkelek, nem is törődök azzal, hogy konkrétan bepisálok a fájdalomtól, amikor felülök az ágyban, mert mint egy robot megyek csinálom, amit kell és már a könnyekkel és bevizeléssel járó fájdalom a legjobb része a napnak, a többi ennél rosszabb.

Nem ízlik az étel. Nem hoz izgalomba a szex. Nem tud örömmel elégedettséggel feltölteni, hogy megcsináltam 400 fekvőtámaszt és 400 guggolást. Nem élvezem a bringázást.

Egy robottá váltam, ami csinálja, amit elvárnak és érzelem nélkül, beletörődve megy előre.

Kiégtem és pszichoszomatikus jelek jönnek ki rajtam a depressziótól: remegés, dadogás, tikkelés, teljes testen erős paresthesia, tinnitus, foltokban bőrleválás, extrém szőrzet növekedés (6cm-es szemöldök szőrök, olyan helyeken nőnek a szőrök, amiken eddig 38 év alatt soha sem), emlékezet kiesések, van, hogy nem tudom, mikor keltem fel és mit csináltam már aznap, pedig ott állok a kész kaja felett, amit csináltam és a munka naplóban is leírtam, mit csináltam aznap, de azt sem tudom, hogy hol vagyok és hogy kerültem oda.

Szóval olyanná lettem, amit a kormány is akar: egy birka, aki termeli az adót.

4-es. Nem ezért hordunk maszkot? Vedd fel. Vagy halaszd el.

Voltam már jobban is kérdező.

Rájöttem arra, hogy felnőttként nagyon nehéz barátságokat szerezni. Próbálkozom. De nem jön össze.

Csak úgy vagyok. Dolgozom. És kb ennyi az életem jelenleg. Rajtam még teljesen nem uralkodott el a depresszió. De ha előre vetítve nézem az életem, 10-20 évre inkább hányingerem lesz. Főleg ettől az egész helyzettől ami manapság van.

Ezelőtt legalább társasági életem volt. Most már nincsen. A munkának élni? Mint valami elcseszett robot úgy érzem magam. Nem tesz boldoggá sok minden.

Viszonylag jol erzem magam es igazabol nem panaszkodhatok mert a virus ellenere a 2020as es az idei ev is jol alakul szamomra. Van munkam tovabbra is, felesegem is talalt munkat tavaly es vettunk hazat.

Ami aggaszt hogy nem tudom mikor lehet utazni korlatozasok nelkul ismet. Anyukam nem tud minket meglatogatni mert nem lehet ideutazni jelenleg Magyarorszagrol, nekem sem ajanlott menni mert a papirjaimat ujitom es nem tanacsos elhagyni ilyenkor az orszagot. A covid miatt most le is lassult az ugyintezes.

Nos, miután törölték a beírásom, válaszolok valami érdemlegeset.

Hogyan lehetnék? 64. évemben járok. Kedves főnököm (nem direkt, de mégis) megfertőzött koronavírussal, amit hazavittem. Apukám belehalt.

Szóval remekül vagyok.