Introvertáltak! Ti miért szerettek egyedül lenni?
Én nagyon szeretek egyedül lenni. Persze igényt tartok 1-2 mély barátságra, meg tök jó lenne újra egy harmonikus, kiegyensúlyozott párkapcsolat is. Ám, mint írtam imádok egyedül lenni. Az az igazság, hogy a legtöbb ember nem érdekes, csak az elméjükben futó programot darálják, panaszkodnak, nyivákolnak és mindig jobban tudják, hogy kéne élnem, mit kéne csinálnom. Emiatt kerülöm az emberek zömét, de néha igényem van szocializálódni. Abszolút nem vagyok nyomi, mert sportolok (futok, bringázok rendszeresen, néha túra, kirándulás), tanult is vagyok, nagyon sok minden érdekel a világban és majdhogynem mindenhez hozzá tudok szólni érdemben valamennyit. Csak azért írtam le, mert a legtöbb introvertáltat otthon pesvedő, nyominak tartják. 😃
Meséljetek, ti miért szerettek egyedül lenni?
Legyetek szívesek kort és nemet is írni, hogy a többieknek legyen rálátásuk, ki írta a választ.
Mert ilyen vagyok. Nincs külön indokom rá, a tömeget nem szeretem, az egyedüllétet (nem magányt) igen
17/l
Lehet nem pont olyan vagyok akire gondolsz de én nagyon jól elvagyok egyedül.
Sosem voltam az a hű de barátkozós típus egyetem alatt is inkább csak olyanok voltak akikkel jóban voltam és inkább kölcsönös segítségeken alapultak ezek a dolgok. Közös piálás bulizás nem igazán volt főleg hogy nem szoktam alkoholt fogyasztani. :D
Szerintem az egész az alkalmazkodáshoz vezethető vissza. Sosem akartam hogy megmondják mit csinálják meg mikor és hogyan. Ezért is állt fel (nyugi csak a szőr) a hátamon a terepgyakoktól kirándulásoktól.
Egyedül viszont heti szinten kirándulgatok a hegyekben vagy Budapesten mikor hol. Úgy ahogyan én szeretném.
Na a kapcsolat is egy sarkalatos pont. Sosem volt nagyon komoly kapcsolatom és nehezen is tudnám elképzelni ma már magam ilyenben. Persze régen volt lány akiért oda voltam de hát miután nem jött össze egy két ilyen rájöttem hogy egyedül és kötetlenebbül is ellehet lenni. Persze azokat mindig irigyeltem akik után a lányok mentek és nem fordítva.
Viszont a kérdezőhöz visszatérve nem igazán vagyok otthonülő kocka. Inkább csak máshogy foglalom el magam sokszor a szabadban. 26/F
Régen amúgy tök jól lehetett itt ismerkedni vagy 6 éve. :)
"csak az elméjükben futó programot darálják, panaszkodnak, nyivákolnak"
"Abszolút nem vagyok nyomi, mert sportolok "
"tanult is vagyok"
egóval minden rendben?
Én is inkább intronak tartom magam, mert jobban feltölt az egyedüllét, de ugyanakkor rendszeresen igénylem a baráti társaságot és a közös, társasági eseményeket, bulikat is.
És nem csípem, sőt egyenesen lenézem azokat az introvertáltakat, akik azt hiszik, hogy attól lesznek introk, hogy minden extrovertáltat alacsonyabb rendűnek állítanak be, miközben saját magukat valami sokkal intelligensebb, nemesebb fajnak hiszik.
Van egy alapbetegségem, így nem érzem azt, hogy a társadalomban nagyon helyem lenne. Dolgozom, utána olvasok, netezek, ügyintézek, takarítok, stb.
Gondolkodtam már azon, hogy jó lenne egy társ magam mellé, de rögtön elkezdek azon is agyalni, hogy tuti átkozná azt a napot, amint megismerne az illető.
Azért szeretek egyedül lenni, mert fontos a nyugalmam.
Szabad vagyok, akkor és azt csinálom amihez épp kedvem van.
Nekem is kell valaki, akivel lehet értelmesen beszélgetni mindenféléről, de nem vagyok társasági ember. 40-es ffi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!