Ki érzi még magányosnak magát, "sikeressége" ellenére 30 körül?

Introvertált embernek mondanám magamat, aki remekül elboldogul egyedül a világban, van egy stabil állásom és egy jövőképem az anyagiak terén, illetve barátaim is vannak, de mégis borzalmasan magányosnak érzem magamat, fizikai értelemben és a külvilág szemében mindenem megvan, de belül kong minden az ürességtől.

A legtöbb ember sajnos nem tud megérteni igazán, nem tudja elképzelni, hogy milyen háttérrel rendelkezem és honnan is jövök, emiatt nem is szoktam megnyílni másoknak, csak ritkán, akkor viszont túlzásba szoktam venni és pofára esek.

Szívesen beszélgetnék hasonló helyzetben lévő emberekkel, hátha találunk valami kiutat ebből a gödörből.