Vannak itt komoly idealisták?

Azt nem mondanám, hogy soha nem kötnék kompromisszumot. Nagyon sok olyan helyzet, amikor muszáj, iskolában is nagyon sokszor csináltam. Kikerülhetetlen, akárki akármit mond. Ettől függetlenül nagyon fontosak az elveim, mondhatnám azt is, hogy mindig ez van a fejemben, ez éltet, mindig ezen jár az agyam. Sőt van egy olyan képzelgésem, hogy egyszer majd egy vállalat vezetője leszek, ahol tényleg a fő cél az emberek kiszolgálása lesz, nem pedig az eredmény növelése a tulajdonosok számára és a dolgozóim is fontosak lesznek, de ez az egész csak ábrándozás. Nincsenek konkrét elveim, az egyetlen elvem az, hogy a helyes döntést a lelkiismeretünk vagy az érzéseink alapján tudjuk meghozni, nem pedig előre lefektetett elvek vagy szabályok alapján. Ha mégis valami konkrétabbat akarsz, hiszek abban, hogy a pénztárcánkkal szavazunk, céllal kéne vásárolni, nem pedig csak fogyasztani, tartózkodok olyan termékek vásárlásától, aminek a cége olyan ideológiát hirdet, amivel nagyon nem értek egyet pl. LMBTQ, ha egy mód van rá. Ezek mellett zavar, ha olyan ember hoz döntéseket vagy okosít, aki nem erkölcsi alapon hozza meg a döntéseket.