Vannak itt akik hasonló problémákkal küzdenek és szeretnének beszélgetni?

Hát én azt találtam, hogy erre az a legegyszerűbb megoldás, ha újraszületsz jobb génekkel.

Nem. Ez egyszerűen egy testi betegség, kezdve azzal, hogy az agyi jutalmazórendszer, dopaminellátás, dopamin receptorok mind hibásan vannak felépítve, mennyiségre is és minőségre is.

És erre nincs semmi megoldás. Elvileg valamit javít, ha tudod növelni a dopaminszintedet. De erre nincsen használható szer. Csak az étrend, mozgás, tevékenykedés ami segíthet termelni, illetve nyilván van egy csomó dolog, ami meg gátolja (stressz, koffein, stb), amiket el kell kerülni! Tehát ennek nézz utána. Dobamin a kulcs. Az lesz ami kimozdít, az lesz, ami motivál.

Két évvel ezelőtt egy értelmesnek tűnő sráccal kezdtem volna barátkozni,akivel a levelezés közben sok hasonló vonásunk volt,hobbiban,érdeklődési körben, stb.

Végre találkoztunk, egy kisebb kirándulásra. A szimpátia élőben is megvolt,de kb tíz perc után közölte, hogy nem tudja befizetni a villanyszámláját és arra a hónapra bérletre sincs pénze.Ugye kisegítesz ? kérdezte és láttam, hogy nem viccel.

Nálam ez azonnali red flag volt és elköszöntem tőle,ott azonnal. Még most is a fülemben van, ahogy utánam sziszegte : " Rohadj meg a névnapodon ".

Ettől függetlenül remélem,lesz olyan bpesti értelmes ember, aki nem ATM-et és nem hasonlót keres barátkozni.

Nem a kérdezőről feltételezem ezt, de jó tudni,hogy vannak,akik sumák módon próbálnak barátkozni. Egyébként pedig a többség nem is akar találkozni,közös programokat csinálni, hanem éjjeleken át neten írogatni.Nekem ez nem barátság,hanem nettó lóf.z.

F

Először is gratulálok hogy ilyen szépen dolgozol magadon, már csak ezzel előrébb vagy, mint a többség. Szociális szorongással pl a kereskedelmi munka is hasonló lehet, mint amikor valaki sántaként születik de mégis mondjuk kocogni kezd. Szóval maximális respekt.

Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy jelenleg egy nagyon rossz kort élünk szociális szempontból. Valami nagyon megváltozott ebben az évtizedben, és már az előzőben is elkezdődött. Kifejezetten nehéz dolog új emberekkel ismerkedni meg, a többség sokkal önzőbbé és zárkózottabbá vált. Szóval sok, nálad elméletileg ilyen téren jobb helyzetű ember is küzd ugyanezzel, ha alaposan körülnézel. Tinik és iskolások panaszkodnak a magányról, vagy hogy sose volt senkijük, holott az elmagányosodás korábban tipikusan a 25-ösök, 30-asok sportja volt. Ezeket csak azért mondom, hogy tényleg nagyon hülye kort élünk, és talán így kevésbé veszed magadra, kevésbé esik rosszúl.

A másik dolog amire én jutottam, hogy önmagunkban kell megtanulnunk teljes életet élni, bármilyen bizarrnak is hangzik ez. Sajnos már nem várható el a társaság, ha úgy alakul hogy tudsz szerezni vagy találni, és normális, rád kicsit sem toxikus embereket, akkor valahol szerencsésnek is mondhatod magad. De addig sem kell szenvedned, mutatok egy kérdést ami talán kicsit jobb kedvre derít, vagy inspirál. Hogyan tudunk önmagunkban is teljesebb életet élni:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__magany-egyedullet__1..

Ezt azért mutatom, mert én magam is elkövettem a hibát hogy az emberektől tettem függővé a boldogságomat. Manapság főleg nem szabad, rengeteg olyan ember lett aki ezzel visszaél, vagy csak szimplán megbízhatatlan. Érdemes nélkülük is teljessé válni, és tényleg egyfajta bónuszként kezelni, ha végül sikerül bevonzani a megfelelő embereket is az életedbe.

Kedves Kerdezö, irhatsz nekem is.

32/N

Az jo a felfedezted magadban ezeket a dolgokat, es tenni is probalsz ellene. A sport minidg jo megoldas, illetve a termeszet, a tiszta levegö. Akar seta,vagy biciklizes is jot tesz a tesi-lelki egeszsegnek.

A kereskedelemnek vannak jo oldalai is, de ha belefutsz egy kötekedö/ideges/agressziv vasarloba Ö többet ar,mint hasznal.