Valaki, akinek viszonylag friss vesztesége van? (Akár elhunyt hozzátartozó, vagy ismerős/barát, akár párkapcsolati veszteség, tanulmányi/munkahelyi sikertelenség akár pillanatnyi reményvesztés az élet bármelyik területén...)

Igyekszem a közeljövőben. (Hétköznap elfoglaltabb vagyok.)

Bocsánat, azt elfelejtettem megírni, hogy közepesen működő párkapcsolatom van, tehát annyira nem számítok magányosnak.

A válaszom az 1-es szövegmezőben foglaltaknak szólt.

2-es válaszra reflektálva:

Igen, én is azt gondolom, hogy nincs annyira végleges veszteség azzal, ha valami befejeződik.

Mert egy új Lehetőség veszi kezdetét. (Akár több irányú kibontakozás is.)

8-as válaszoló őszinte részvétem! :(

Nekem is elviselhetetlenebb lenne az életem, ha nem lennének mellettem "legjobb" barátok.

Főleg az egyik, akivel sűrű a telefonos kapcsolat és majdnem napi szintű a találkozás. Folyamatosan vigyázok rá, ahogy csak tudok.

Ismerem a gyengébb egészségi állapotát - és azt, hogy idősebb korosztály. Jobban oda kell figyelnem, mikor milyen megnyilvánulásai vannak.

(Azok segítenek leginkább, akiknek úgy halt meg hozzátartozójuk, hogy mélyebben szenvedtek utána.) Azok értenek meg igazán!

Többieknek is köszönöm a választ - csak nem tudok mit hozzászólni most még.

Jöhetnek további észrevételek! Aki igényli, azzal privátban is levelezhetek!