Kinek mi a tapasztalata arról, hogy egy kollégiumszobában egybetesznek egy sráccal, aki először látszólag jóban van veled, de pár hónappal később azt mondja neked, hogy át fogok menni holnap egy másik szobába, mert a szaktársaimmal akarok lenni?

Soha nem voltam introveltált típusú személy. Próbálok mindenki felé nyitni, csak sokat kell készülni az egyetemre, így sajna nem jut annyi idő a többiekre.

A 8-asnak van igaza sajnos. Mindent be akarok vetni az ellen, hogy ne tudják meg a haverjaim, hogy kettős érzelmeim vannak. Én a fiúk iránti érzelmeimet csak plátói szerelemnek szoktam nevezni. Apahiány miatt alakulnak ki. Ez ellen harcolok már 12 éve sikertelenül. Teljesen hetero akarok lenni.

Remélem senkit sem sértettem meg a jelenlegi nemi identitásommal kapcsolatban. Az nem az én hibám, hogy apám soha nem foglalkozott velem gyerekként.