Kinek mi a tapasztalata arról, hogy egy kollégiumszobában egybetesznek egy sráccal, aki először látszólag jóban van veled, de pár hónappal később azt mondja neked, hogy át fogok menni holnap egy másik szobába, mert a szaktársaimmal akarok lenni?

Lehet büdös vagy.

Ilyen az élet. Tovább kell lépni

Kicsi a kukid szerintem

szerelmes voltál belé vagy miért sajnálod, hogy elmegy másik szobába, ha nagyképű volt és nem érdekelte a véleményed, magyarul semmibe vett.

Az első 5 kommentből négy a kérdezőé, ahogy lényegében megválaszolja magának a kérdését. Mi mit tegyünk még ehhez hozzá ismeretlenül?

Szia, hasonló szituáción ugyan, de átestem. Gondolom egyetemi kollégiumról van szó, a leírásodból süt, hogy te introvertált személyiség lehetsz, amivel nehéz együtt élni. Nekem az 5 egyetemi évem alatt 4 szobatársam volt. Sajnos akkoriban eléggé rossz passzban voltam végig, ezért nem is igen voltam nyitott az emberekre. Holott erről kellene szólnia, ismerkedsz, bulizol, barátokra teszel szert, aztán lehet onnan kerül ki a legjobb barátod is, aki egy életen át elkísér. Ez a szép része, a valóság az, hogy az egyetem vagy még lehet a szak is közös, de az eltérő személyiségek miatt nehezebb szorosabb kapcsolatot létrehozni. Én akkor sokat akartam egyedül lenni, ezért mindig vártam a hétvégét és a szüneteket. Nem tudom mennyire kapsz egyből új szobatársat, de használd ki azt az időd a személyiséged felfedezésére és előbb utóbb csak bevonzol olyant, akivel megvan az egy hullámhossz.