Megosztanád valakivel örömöd, bánatod, nehézségeid?

Nekem most a bánatom az öregedès, halállal való szembesülès.

Meghalt mamám. Betette a lánya "elfekvőbe", ahol nem nagyon kapott gondozást, 1,5 hónap alatt csont soványra fogyott ès meghalt. Kihozni nem lehetett, a lánya minden kísèrletet meghiúsított. Nehogy valaki eltartásit kössön vele vagy öregotthonra menjen el a pènze.

Most örülnek, hogy örökölnek. ( A lánynak 3 lakása van, kocsija, van pènze) Eladják a mana házát ès habzsi dőzsi lesz pár hètig (cigu környèken van a ház, 5m aminek a felèt örökli a lánya)

Keresztanyámat is betettèk otthonba. Ő is csont soványra fogyott, nem eszik, ócska cuccokban van 8 emberrel egy szobában a húgy szagban. A gyerekei neki is pènzesek, de kell az öregasszony háza mert èpítkezni akarnak ott.

Tehát ez az èlet. A gyerek alig várja hogy megdögölj vègre ès örökölhessen. A temetèsedre persze tegyèl fèlre, ès intèzd mèg èletedben mert nehogy már az örökös kaparjon el.

Annak jó akinek nincs gyereke aki idő előtt elteszi láb alól. Sz4r èrzès belegondolni, hogy így is vègezhetem.