Működhet a régi fajta barátkozás/ismerkedés?

Működhet akár, de nem biztos, hogy könnyű és nem is biztos, hogy így kéne csinálni, ahogy leírtad.

Gyerekként egy iskolában működhet az, hogy "szia, leszel a barátom?", de a felnőtt emberi kapcsolatok lényegesen bonyolultabbak ennél.

Szerintem a felnőttek ritkán mondják ki, pláne egy ismeretség elején, hogy na mi most akkor barátok leszünk. Inkább csak összejárnak sörözni, sportolni, szórakozni, haverkodnak és kialakul a barátság és tart, ameddig van rá érdeklődés. Egy idő után persze barátjának nevezi a másikat az ember, de személyenként változó, hogy ki mikortól és milyen szintű ismeretségre mondja, hogy barátság.

Gyakori probléma a barátságoknál, hogy neked kevés a barátod, jobban ragaszkodsz a barátaidhoz, igényelnéd az intenzívebb kapcsolattartást, több közös programot, a többiek viszont másokkal is barátkoznak, hobbijuk, munkájuk, barátnőjük, idővel feleségük, családjuk is van, ezért egyre kevesebb idejük jut rád, mint te szeretnéd. Vannak barátságok, amik ezt megsínylik. Gyakran sértődés van belőle, hogy hanyagolják egymást. Mások meg inkább arra koncentrálnak, hogy amikor épp együtt vannak, az minél jobban teljen.

Szerintem ne kimondottan barátokat keress, mert ez a másiknak creepy, furcsa lehet. Illetve könnyen kiszolgáltatottá is tehet téged, akik hajlamosak erre, lehet hogy visszaélnek azzal, hogy te nagyon kitárulkozni, barátkozni akarsz, ők meg lehet, hogy csak kihasználni akarják a helyzetet és téged.

Inkább csak ismerkedj emberekkel, találj ki közös programokat, élvezzétek az időtöltést, aztán ha van rá fogékonyság, hogy ez tartós legyen, hosszú távon működjön, akkor idővel barátsággá válik majd magától. Ha meg nincs tartósan érdeklődés egymásra és a közös programokra, akkor úgyis mindegy, hogy barátságnak hívnátok-e, ami épp elhal, vagy csak érdeklődés hiányában elmúló ismeretségnek...