Vannak még itt olyanok, akiknek a világépítés a hobbijuk?

A világépítés, és az eköré fonódó tartalmak, annak ellenére, hogy Tolkien és George R.R. Martin is érezhetően kimerítették a témát, még nincs lerágva, ugyanis Tolkien és Martin is a maguk stílusán keresztül mutatják be a saját világukat, ami nem feltétlen tetszik mindenkinek. Akár a kategória vagy a stílus. Általában magamból indulok ki, és az általában igaz szokott lenni másokra is :D

Tolkien egy erős fantasy világot álmodott meg, Martin meg egy erős történelmi-fantasy, bár részben a realitás talaját kapirgáló világot, DE egyik sem nyújtja számomra azt, amit szerintem egy ilyen világból ki lehetne hozni vagy szeretném, ha kihoznának. (pl. random sztori: 22221-ben játszódó laposföld disztópia, ahol 1 könyvön belül van vagy 5 szereplő, mindegyiknek 8-10 fejezete, és a végén lenne egy szál, ahol ezek a személyek valamilyen módon összekapcsolódnak, DE semmi esetre sem szabad lealacsonyítani a sztorit androidokra, robotokra, alienekre, tudatra ébredt legyekre, mert ezt a jövőképet már ezren kitalálták.)

Martinnak a Trónok harca filmsorozat után elkezdtem olvasni a Trónok harca könyveit, és azon túl, hogy hihetetlenül (már-már túlzottan...) részletes, nagyon-nagyon-nagyon sokat rizsázik bennük teljesen feleslegesen, és ahogy haladok a könyvekkel, ez egyre vontatottabbá teszi az egészet. Az 1. rész nagyon jó volt, a 2. rész elment, a 3. rész oké, a 4. rész borzasztó, az 5. résznél tartok, és már az első 100 oldalból legalább 20-at ki lehetett volna hagyni, mert semmiben nem befolyásolná a történet előrehaladását.

Az egész 'kreált-világ' gondolatmenetet az alapjaiból kéne újjáépíteni, és elfelejteni azt, hogy mindenképp természetfeletti dolgok kellenek az ilyen sztorikba, mert ez innentől már számomra a kreativitás kigúnyolása, és csak eggyel több könyv a boltok polcain. Oké, már az fantasy, hogy megalkotunk egy nem létező világot, de komolyan muszáj, hogy abba olyan lények legyenek, amik semmilyen módon nem kötődnek a valósághoz?

Létrehozunk egy új világot, történik benne ez-az, aztán teszünk bele egy irreális csavart, amikor már senki sem számít rá: "jönnek a négyfejű ikervarangyok, akik le akarják igázni a fél világot; korábban már volt ilyen a történelemben, az emberek akkor is kevesek voltak ellenük; aztán hirtelen a semmiből megjelenik a háromlábú pajkospóni, aki felborul, és kiírtja az ikervarangyok vezetőjét."

Ettől már csak a horror műfaj jobb, amiben gyakorlatilag bármi történhet, csak ijesztő legyen: "Pistike ment az utcán, amikor az egyik utcalámpa furcsa szemet növesztett, és megfogta a könyökét." (Ha valaki úgy fossa magából a szót, mint King, ez az a műfaj, amiben igazi sikereket érhet el, akár random szavakból generált sztorival is, mert semmilyen szakértelem nem kell hozzá.)

Ami az egész kitalált világnak a nehézségét adja az az, hogy oké, saját világunk van, büszkék vagyunk rá, de hogyan tegyük izgalmassá, hogy másokat is érdekeljen?

Az éhezők viadala már-már jó is lehetne ilyen szempontból a körletek miatt, nagyobb világot is építhettek volna köré, de a történet szempontjából semmi értelme nem lett volna. A világ ismerete nem ad semmivel sem többet hozzá.

Ugyanúgy igaz egy krimi történetre is: egy kitalált városon belül 1000 bűntény is lehet, de senkit nem fog érdekelni, hogy Bivalybasznád melyik utcájában gyilkolták meg Zsineg Györgyöt, aki a település polgármesterének a másodunokatestvére, és a féltestvére csak 2 utcával lakott arrébb.