Miért nem tudok barátkozni és normális szociális életét élni ?

Őszinten szólva úgy érzem, hogy a szociális életem halálra van ítélve. Mindneki bulizik, vagy éppen párjával én pedig folyton egyedül vagyok. Próbálok barátkozni de nem megy. Elég sokszor előfordul, hogy random próbálok barátkozni, vagy akár csak beszélgetni utóbbi szerencsére osszejon de sosem sikerül igazán barátkozni. Konkrétan nincsenek barátaim, nem járok bulizni ( nincs kivel, önmagamba pedig nem merek menni mert nincs elég önbizalmam és fogalmam sincs hogy kell táncolni ,vagy egyáltalán szocializálodni)

Sajnos azon szerencsések közé tartozom akit általánostól kezdve kiközösítenek és sajnos ez sem gimibe sem változott.

Jelenleg egyetemre járok, ahol jól kellene éreznem magam mivel ezek életem legszebb évei meg stb de igazság szerint szörnyen kikozositve erzem magam. Reménykedtem, hogy itt más lesz a helyett de sajnos nagyon nem igy van, szaktarsaimmal nem jövök ki jól és mindig egyedül vagyok.

Próbáltam velük barátkozni, de sajnos feleslegesen. Mindig egyirányú volt a dolog. Valamiért abban a naiv hitben voltam, hogy az egyetemen könnyen lehet barátkozni és a szaktarsaim közül kerülnek ki a barátaim,de ez nem igazán így van.

Illetve még annyi, hogy koliban élek es nyilván egy koliban elkerülhetetlen a beszélgetés. A bent lévő kolisokkal elég sokat beszélgetek aminek én nagyon örülök de barátság pl sosem lett belőle.

Szóval igazából a kérdésem elsősorban az lenne, hogy mit csináljak, hogy barátokat szerezzek? Hiába vagyok közösségbe, hiába kezdek random beszélgetésekbe, vagy celzottan barátkozni ( akár interneten). Egyszerűen nem megy...

Valószínűleg velem lesz a probléma, de nem jövök rá mit rontok el

Eléggé kavarognak a gondolataim szóval lehet lesz benne egy-két értelmetlen mondat szóval előre is elnézést