Ki köztetek olyan férfi, aki elérte a 40-50 évet, és nem talált magának női társat még?

Ha nőként hozzászólhatnék: van, aki az egzisztenciális biztonságra törekszik. Talán "házinyúlra nem lövünk" elvet követik néhányan.

Nem egészen biztos, hogy mindenki a közvetlen kolléganőjével jön össze. Megismertem egy egészen félénk zárkózott, közel 67(!) éves férfit.

Még sosem volt házas, hosszabb élettársi kapcsolata. Gyermeke sem született. Folyamatosan már tevékenységek kötötték le az idejét.

Van, aki a szüleit ápolja egyedül. Akár hosszú éveken át. Rengeteg féle élethelyzet van, el sem tudnánk képzelni.

6-os vagyok.

Ez a szóban forgó idős úr korábban már próbálkozott kapcsolatokkal. Természetesen nem tett örök tisztasági fogadalmat. Sőt!

Elég gyakran a szexualitás témakörén járnak a gondolatai. (Igen, még a 60-as korosztályú idősebb uraknak is. Meglepő módon.)

De ismétlem, hogy van, aki a szülei időskori ápolását tartja kötelességének, vagy esetleg a testvéreinek már lesz időközben családja.

Ez esetben is akár a legidősebb "fiú"-gyerekre hárul a szülőgondozás.

Oké, de ha nincs ok, magyarázat, akkor mit érsz azzal, hogy páran jelentkezünk, hogy "Igen, én is ilyen vagyok"?

Igaz mondjuk az is, hogy "hallgattassék meg a másik fél is egy "okmagyarázathoz".