Lenne valakinek kedve beszélgetni, barátkozni egy 30-as kissé introvertált személyiségű férfival?

Köszönöm 1-es az őszinte és részletes válaszod.

A hozzászólásban leírtad hogy miben nem hiszel és milyen nem vagy, de azt nem, hogy mi az ami érdekel, miben hiszel, mi az ami fontos számdra. Én viszont mivel elég introvertált vagyok nem igazán tudok beszélgetést kezdeményezni, nyitni mások felé, ebben sosem voltam jó, legtöbbször még én is nagyon nehezen tudok megnyílni másoknak. Így szerintem nem igazán vagyunk egymásnak megfelelő beszélgetőpartnerek, valamint amiatt sem mert nekem a spiritualitás alapvetően az életem részévé vált a sok egyedüllét miatt, attól függetlenül hogy nem vagyok vallásos, hiszek a lélekben, szellemben és nem vagyok materialista. Nyilván ez egyéntől függő ki miben hisz, vagy miben akar hinni. A Jehovások a bibliai tanításokban hisznek ezzel sincs baj. A gond akkor van ha másokra akarjuk ráerőltetni a hitünket mint ahogy a Jehovások is teszik. Azért hoztam fel pont őket mert az utóbbi 2 hétben 2-szer csengettek be hozzánk hogy terjesszék a hitüket, pedig már elsőre is jeleztük nekik hogy nem kérünk belőle. Spiritualitás alatt amúgy nem az ilyen pénzmágiát, szerelmi kötést meg hasonló tőlem távol álló dolgokat értem, ezek engem sem érdekelnek, hanem mondjuk a meditációt, az ego lebontását, az önkutatást, a valódi énünk, önvalónk megismerését. Így eléggé különböző a mentalitásunk és az életszemléletünk is emiatt is gondoltam hogy nem igazán lennénk egymásnak megfelelő beszélgetőtársak. Ettől függetlenül még egyszer köszönöm a hozzászólásod és az őszinteséged. Ritka ez a mai világban, főleg itt a gyakorin.