Milyen barátok nélkül hosszú távon?

Nekem már lassan hét éve nincsenek barátaim. Igazából amíg volt barátnőm (kapcsolat) addig fel sem tűnt a hiányuk. Most sem vészesen rossz. Elvagyok én magamban is, barátnő nélkül is. Mondjuk biztos lehetne jobb is a helyzet, de ahhoz valódi emberi kapcsolatok kellenének... nem olyanok akik lemorzsolódnak. Persze elismerem azt is, biztos velem sem egyszerű...

29/F

Nekem sincsenek barátaim, nem is voltak soha. Mikor szakmát tanultam lett 2-3 ismerős akikkel tartom évente a kapcsolatot, ezt úgy értem évente 1-2 alkalommal találkozunk, elvagyunk, de sokszor azt is nyűgnek érzem. Legutóbb már úgy vettem észre csak ki akarnak használni, így már őket is hanyagolom.

Szívesen nyitok új emberek felé, de az az igazság nem erőltetem rá magam senkire, elvagyok egyedül is.

Van most egy párkapcsolatom, de vele is heti 1szer ha találkozunk, vagy 2 hetente, kezdem keveselni. Magányos vagyok minden téren. Kellemetlen érzés, igazából egy normális párkapcsolatra vágyom, így voltam vele 10 éve is és most is. De egyszerűen nem tudok hol megismerkedni emberekkel. 30/F

Azt hiszem, te vágynál barátokra, csak ahogy írtad is, nem tudsz benne már hinni (főként a rossz tapasztalataid hatására). Próbálj körülnézni azért, nem minden barátság felszínes a környezetedben sem, ebben biztos vagyok. Annak ellenére, hogy valóban kevés az igazi, őszinte, mély kapcsolat. Sokaknak igénye sincsen rá. De azt hiszem, lehet találni. És 30 felett sem késő. Nyilván ebben a korban sokaknak ott van már a család, és szerencse kell ahhoz, hogy valaki olyanra akadj, akivel minőségileg tudsz beszélgetni. De gyakorlatilag bárhol bele lehet futni, és 1 vagy 2 ilyen ember ha van az életedben, az bőven elég, sokat dob rajta. Esetleg azt tudom javasolni, hogy próbálkozz a huszonéves korosztályban is. Ők még kevésbé kötöttek/merevek, és nincsenek kiégve emberileg, megvan bennük a lelkesedés, kíváncsiság (nem mindenkiben persze, de jónéhányukban). És őket még nem köti a család sem.

Nem hiszem, hogy érdemes volna teljesen magadra maradnod. Ha nincsen családod, akkor nem javasolnám.Csak próbáld feldolgozni kicsit a korábbi rossz tapasztalataidat. Megváltoztál, mások az igényeid, tisztábban látsz. Ez jó! Mostmár tudod, mit keresel, és könnyebben ki tudod szűrni, mit nem.

Milyen barátok nélkül? Szar.

Én igazából elvagyok egyedül, de amikor az iskolában szünetekben látom, hogy egymás közt röhögcsélnek, és a végén egyedül maradok a terembe, és szinte hallom a sajnálkozó nezesukeg. Ma már sajnálom, hogy nem ápoltam a gyerekkori barátságaimat, mostmár minden egykori barátommal, a ,,Szia, hogy vagy?" szinten vagyok.

A szerencsém, hogy a családommal megvan ez a baráti viszony, és velük nagyon jól kijövök.

Válaszolva a másik kérdésedre, hogy miért akarnak az emberek barátokat: pontosan azért, hogy legyen kivel megosztaniuk az idióta álmaikat, legyenek akikre számíthatnak mindig, és már azzal is felvidítsák egymást, ha küldenek egy hülye gifet a másiknak. A baráti körnek egy olyan társaságnak kéne lennie, ahol azt érzed: ,,Én idetartozom, ők megértenek".

Ki merre él?

Én szívesen barátkozom.

Ifjabb koromban sem volt sok barátom, valahogy nem tudok sok embert közel engedni magamhoz, viszont mára már elkoptak, más életút miatt talán. Sokban csalódtam is, ma már el lehet mondani, hogy nincs egy sem. A rokonaimmal nem vagyok haragban, de nem ápolom a kapcsolatot, a közeliekkel sem, semmit nem tudnak rólam a szüleim, testvéreim. Így egyedül vagyok, élek, valahol jó, mert szabaddá tesz, viszont egy-két jóbarát jó lenne, de ebben a korban, már nemigen hiszek benne...

F.