Van itt rajtam kívül olyan, aki egy elképzelt világban él, vagy szívesebben tölti az idejét a fantáziavilágában mint a valóságban? Többi lent

Én még így 40 felett sem adtam meg magam a szürke valóságnak.

Aki hasonló, annak nem kell részleteznem, hogyan és miért is megy ez. Sokszor munka közben is, a dolgokat már csinálom automatikusan, de az agyam máshol, szebb helyeken jár.

Ha én nem itt vagyok akkor általában zuhanok ami eléggé frusztráló érzés. Szeretnék pl felmászni eg magas fára vagy elképzelni egy nyulat kalapban.

Néha azt képzelem egy alagútban mászom ami egyre kisebb lesz és akkor jön a szorulás. Próbáltam némi hashajtót legyűrni de csak sok vízzel sikerült.

Igen, tinikorom óta alkotgatok egy fantázia világot, elég részletesen belemegyek, sokszor átkerülök oda fejben a hétköznapi teendőimet csinálva is, de van, hogy írok vagy rajzolok kifejezetten emiatt.

A megkedvelt emberekkel én is szerettem mindenfélét elképzelni régen, de kevés olyan embert találtam, akiket nem jellemzett az érdektelen szó kitűnően, így már ritka ha ábrándozom valakivel megélni kívánt szituációkról.

Valamint meditáció közben szoktam levezetni különböző történeteket, amik megeshetnek velem a nap folyamán, így könnyebb felkészíteni magam rájuk.

Igazából ha olyan emberek vesznek körül, akik ezt a világot komfortosabbá és élhetőbbé teszik, akkor kevesebbet fantáziálok.

Ha budapesti vagy írj nyugodtan, 22/F.

inkább úgy mondanám néha megesik

bár gamer vagyok, sokszor a játékvilágok beszippantanak, de attól még a valóság sem szűnik meg számomra

Én is egy elkepzelt vilagban élek, de ez a fetisek Világa

Ha lenne valaki(nő) aki ugyanilyen azt nagyon imadnam