Hogy tudom magamat elfogadni?

Velem beszélhetsz róla, ha gondolod. :)

Én is így voltam sokáig.

22/L

Szerintem azzal van a gond, hogy ennyire ráfókuszálsz az orientációdra. Mi lenne, ha nem ekörül forognának a gondolataid? Engedd el magadat és szimplán csak élj. Beszélgess, találkozz emberekkel és minden menni fog magától. Egyértelmű, hogy tágítanod kell az ismerősi körödet. Olyan embereket kell beengedni az életedbe, akik sokkal nyitottabbak és elfogadóbbak. Az lenne a frankó, ha nem is lenne téma, igazán.

Én hálát adok a sorsnak, hogy sikerült helyet váltanom (8 év után)*, így magam mögött tudhattam azokat a kollégákat, akik szélsőségesen gondolkoztak és ennek erősen hangot is adtak mindég. -.-

Azért tudok veled együtt érezni, mert én sem éreztem jól magamat. Engem azzal szívattak mindég is, hogy politikailag/világnézetileg nagyon kilógtam a sorból. (Szociálisan érzékeny és nyitottabb-elfogadóbb vagyok, empátiával közeledek embertársaimhoz. stb Röviden: ENFP :D)

És a legborzasztóbb az egészben az, hogy tudtam zrikáltak, nem bírtam ellenállni és kiálltam magamért, beszálltam a "csatába" (Vitákba)

tl;dr: Fel a fejjel és merjél közeledni, ismerkedni. Nehéz lesz, de remélem sikerül! Jó alapozás az online ismerkedés, de az igazi világ az odakint van! :)

*Pedig ugyanaz a két épület centire, ugyanaz a munka, csak két külön megyében, egyik épület a másik backupja. Feladatok, szabályok is dettó ua. Ennyit számít az emberek hozzáállása, csapatszelleme stb. Teljesen más hangulatot ad az egésznek.