Akinek meghalt a babája mit kezdett a baba cuccokkal?

Anyaotthonba adtuk tovább a holmikat. Néhányat megöríztünk.

Ikreink voltak, az egyikük a kórházban halt meg egy hetesen, a másikuk 4 hónaposan.

Sok erőt és kitartást kívánok.

Az ikreinket veszítettük el. Sokmindent megvettünk már nekik. Főleg a ruhácskákat. Egy kisfiú és egy kislány voltak; szóval minden színben volt minden...

Én már másnap tudtam, hogy nem adjuk fel, és minél hamarabb szeretnénk újra próbálkozni (lombik babák voltak).

Mire hazajöttem a kórházból a férjem összepakolt mindent és levitte a pincébe.

Sokáig nem tudtam lemenni oda, ránézni a dobozokra.

Aztán ahogy enyhült a fájdalom, másképp láttam a dobozainkat: elkezdtem úgy nézni rájuk, mint a jövőnkre. A leendő gyermekünk/ gyermekeink dolgaira. Fura, de még erőt is adott.

Újra sikerült a beültetésünk, és 2-3 hét múlva meg fog születni a kislányunk. Jó, hogy sok minden megvolt már, de rengeteg újat is vettünk neki.

Valahogy úgy érzem, új értelmet kaptak azok a ruhácskák. Már nem az ikrekre emlékeztetnek.

Örök fájdalom marad, de nem a tárgyi emlékek miatt. A lelkemben sokkal mélyebb nyomott hagyott. A többiek csak tárgyak...

Ha szeretnétek még gyermeket, akkor szerintem várj még; az idő segíteni fog, hogy el tudd dönteni, hogy mi legyen velük.

Ha mindenképp szeretnétek megválni tőlük, akkor én a nagyobb értéket képviselő dolgokat eladnám; a többit odaadnám pl. a NIC-nek, kórházaknak, csecsemőotthonoknak.

Őszinte részvétem. Igazából nem tudok értelmes tanácsot adni. Nekem halva született a kislányom annak idején. A kiságyát, a babaholmik nagy részét odaajándékoztam rászorulóknak. A védőnő segített ebben. De volt olyasmi, amit egyszerűen nem volt szívem odaadni. (Virág lett volna a keresztneve. Volt egy kis takarója virág mintával és egy virágos cumija, amit nem tudtam odaadni, eltettem.) A babakocsit sem tudtam odaadni valamiért, azt is elpakoltuk. A férjem mindig mondta, jó lesz még az egyszer. (Végül nem lett igaza, mert utána 15 hónappal ikreink születtek, így a szimpla babakocsi nem volt nekik jó, végül mégiscsak eladtam).

Azt gondolom, te is vedd fel a kapcsolatot a védőnővel, hogy segítsen gazdát találni a holminak. De ha valamihez ragaszkodsz, tedd el, tartsd meg. Hidd el, eljön majd az idő, hogy nem fájdalommal tekintesz ezekre. (Végül az általam megőrzött virágos pléd és cumi az ikreim közül a kislány babáé lett. És úgy nézek rá, hogy az angyal nővére hagyta itt neki hogy ne felejtsük őt sem el).

Megnyugvást kívánok. <3