Sajnos elhalt a kis magzatunk,11 hetes vizsgálaton derült ki, hogy nem fejlődött tovább, kb 2 hete már, és szívhang sem észlelhető. Hogy lehet ezt "túl élni"? És a pozitívra gondolni?

Sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. De ezt én sem tudtam korábban. Amikor mondták, nem is akartam elhinni, hogy minden 4. terhesség korai vetéléssel végződik. (Van, aki észre se veszi, mert csak 1 hetet késik neki és nem tesztel.)

Most meg egyre-másra hallom az ismerősöktől, hogy ugyanígy jártak.

Jó lenne, ha ezt "tanítanák", vagy legalábbis a nőgyógyászok felhívnák rá a nők figyelmét, hogy az ember tisztában legyen vele, hogy vele is megtörténhet. Talán akkor nem érné akkora meglepetésként.

6.

A műtét: mivel még nem szültél és a vetélés sem indult meg, ezért felhelyeznek egy ún. lamináriát. Ez egy kis pálcika, ami fokozatosan tágul és így a méhszájat is tágítja. Kórházfüggő: van, ahol már előző este be kell feküdni és akkor teszik fel a lamináriát, van, ahol csak aznap reggel. A tágulás lehet, hogy fájdalmas lesz (kb. mint egy erősebb mensis görcs), de nem biztos. Fura, de nekem elsőre rettenetesen fájt, másodszor már számítottam a fájdalomra, de az égvilágon semmit nem éreztem a tágulásnál (igaz, akkor már szültem, csak mivel császárral, azért kellett a laminária). Inkább fájdalomra számíts és akkor nem ér készületlenül.

A műtőbe a saját lábadon mész be, előtte van egy rövid statisztikai kérdőív. Utána felfekszel a műtőasztalra, a lábad kengyelbe teszik. A műtétet bódításban végzik. Szúrnak vénát, oda kapod a bódítót és valószínűleg maszkon át egy kis oxigént is. Visszafelé kell számolni és olyan, mintha elaludnál (én kb. 6-nál aludtam az utolsónál). A genetikusomtól kaptam egy igen hasznos tanácsot: elalvás előtt gondolj valami jó dologra, és akkor úgy is fogsz ébredni! Előtte lehet sírni, meg minden, de közvetlenül az elalvás előtt valami szépre gondolj! Tényleg segít, nekem nagyon hasznos volt ez a tanács!

Maga a műtét pár perc. (Kb. 5.) Még a műtőben magadhoz térítenek, de erre valószínűleg nem fogsz emlékezni. Utána visszatolnak a kórterembe az ágyadba. Utána már hamarosan magadhoz térsz, de ne lepődj meg, ha kicsit zavarodott leszel még. Nekem pl. memóriazavaraim szoktak lenni ilyenkor. Utána kb. egy órán át nem lehet enni, inni, felkelni. Kapsz egy betétet (vattacsomót), ez ne dobd ki, mert van, ahol meg akarják nézni, hogy mennyit véreztél. Pár órával a műtét után már lehet hazamenni (vezetni még nem lehet, úgyhogy legyen, aki hazavisz!)

Műtét után pár napig még vérezgethetsz, ez normális. Ha fájdalmat, lázat tapasztalsz, akkor azonnal vissza a dokidhoz. Egyébként a hat hetes kontrollon ellenőriz.

A 12. het elott minden negyedik , azaz 25 %- a a terhessegeknek vetelessel vegzodik.

Igy szelektal a termeszet, hogy egeszseges utodok szulessenek.

A ti babatok nem volt az. De majd kuld nektek fentrol kistesot.

Kitartast!

# 14: háromszor estem át rajta.

Kétszer korai vetélés volt (megindult, de nem fejeződött be, ezért kellett a műszeres befejezés), nem derült ki az oka. A kettő között született egy egészséges gyermekem, aki már 10 éves.

A negyedik terhességemnél pedig a genetikai ultrahangon derült ki súlyos fejlődési rendellenesség (nagyon nagy valószínűséggel az okozta, hogy a fogantatáskor fertőződtem herpeszvírussal életemben először, ami fatális a magzatra nézve...) Még pont belefértem időben, hogy műtéttel fejezzék be. Megszülni rosszabb lett volna...

Ja igen, gondolom a lamináriára vonatkozó megjegyzésem miatt gondoltad a kettőt...

Az első vetélésemnél nem kellett, mert már megindult a vetélés, ki voltam tágulva. A másodiknál is megindult, de ott valamiért tettek fel. A harmadiknál meg azért kellett, mert bár a szülésemkor eljutottam a kitolási szakaszig, teljesen ki voltam tágulva, a vége mégis sürgősségi császár lett, ezért úgy vették, hogy nem szültem még hüvelyi úton. De szerintem azért mégiscsak számított, hogy vajúdtam, mert ekkor meg sem éreztem a tágítást. Még mondtam is a dokimnak, hogy kicsit félek tőle, hogy rosszul tették fel a lamináriát, de nem volt gond belőle.

Én nem állítom, hogy kellemes, egyáltalán nem az (főleg a lelki része), de már szinte "hozzászoktam". Már amennyire lehetséges...

Nagyon sajnálom, ami Veled történt és igen, ahogy itt már mások is írták, ez nagyon gyakori... :( Tudom ez Téged nem vígasztal és nem is kell, hogy vígasztaljon, viszont sokan melletted állnak, sokan tudják mit érzel, hisz ők maguk is átestek hasonlón.

Mi 2015.novemberében vesztettük el, vélhetően köldökzsinór rátekeredés miatt a 34 hetes kislányunkat. Hárman gyászoltuk Őt, én, férjem és még a 7 éves kisfiúnk is, aki a kora lévén mindent felfogott belőle... Borzalmas időszak volt, de megpróbáltunk nem szétcsúszni teljesen. Én is úgy éreztem akkor, hogy minden álmunk szertefoszlott, minden remény elvesztett. Haza jönni a kórházból a szülés után arra, hogy ott a kész babaszoba, a hálószobában ott a bölcső az ágy mellett és mindenhol babaholmik vannak... Szívfacsaró volt. Azt hittem belehalok, persze ez nem következett volna be, hiszen mi már itt voltunk egymásnak hárman. A nagyfiamat is végig kellett kísérnem a gyászon, első kistesója lett volna és nagyon-nagyon várta. Azt hiszem sikerült.

1 évvel a kislányunk halála után, majdnem pont az évfordulón megfogant a pici vígaszbabánk, vele vagyok most 10 hetes kismami. Kívánom Neked, hogy mielőbb átélhesd az anyaságot, addig pedig kitartás!

9es vagyok: 12.héten cisztákat találtak a köldökzsinórban.35.héten reggel furi volt hogy nem mocorog.aznap pont mentem Nst-re és már nem vert a kicsi szíve 😭 irány a kórház,szülni.ki volt szakadva a zsinór ott,ahol a ciszta volt,sose derül ki hogy a szülés alatt vagy előbb.a vizsgálatokból viszont kiderült hogy vérrög alakult ki szintén a cisztánál.ez okozhatta a bajt😩

További kitartást nektek.szörnyű hogy együtt hagynak még 1 hetet.

Mielőbbi gyógyulást és boldog új babavárást kívánok