Van itt olyan, aki koraszülésben elveszítette a babáját? Hogyan sikerült továbblépni?

Kedves Sorstársam! Fogadd őszinte részvétemet. Ez gyász, elveszítetted a gyermekedet. Meg kell gyászolni ahhoz, hogy tovább tudjál lépni. Ebben szerintem csak az idő segíthet.

Lassan három éve, hogy a 20. héten elveszítettem a Kislányomat. Kinyílt a méhszájam, még menthető lett volna de becsúszott a lábacskája és onnan már nem volt visszaút. Meg kellett Őt szülnöm. Nem jutott nekünk egyetlen ölelés, egyetlen puszi, semmi. Ugyanazt éreztem amit Te, éreztem, hogy üres vagyok. A "semmi", amit csak azok éreznek, akik a sorstársaimmá válnak.

Az első időszak arról szól, hogy fizikálisan felépüljél, rendbe jöjj. egyél igyál aludjál. Csak ezekre figyelj. Egy idő után elkezd érdekelni a külvilág is. (Egyszer majd TV-t s fogsz megint nézni, meg zenét hallgatni.) Fejben ez sokkal nehezebb és nagyon sokáig tart. Mindenki másként áll hozzá, Van aki rögtön tudni akarja a miérteket, az összeset és azonnal amint lehet gyermeket akar. Én nem tartozom közéjük, a másik lehetőséget választottam.

Az ember úgy működik, hogy minden ellenére túlélni akar - még akkor is, ha ez nem tűnik tudatosnak - mert több köti az élethez, mint Ahhoz akit el kellett engednie. A Kislányom azonban itt van a szívemben, itt él a fájdalmamban, mert amíg fáj addig szeretem és amíg szeretem addig él az emléke. De a fájdalom is tompul az idővel, kezelhetővé válik.

Gyászold meg a Picikédet. Engedd, hogy megtalálja a helyét a szívedben. Mindehhez rengeteg idő kell. Kapaszkodjatok össze a Pároddal. Keresd meg azokat az embereket, akik értik amit mondasz - még akkor is ha nem beszélsz az érzelmeidről, csak a Veled történtekről. Utána próbáld megérteni, hogy nem vagy egyedül és sokan túléltük. Amikor pedig a lelked készen áll, akkor gondolkozz el azon, hogy szeretnél-e még babát és ha igen, akkor szépen lassan készülj fel rá. Utána nagy levegő és HINNI KELL ABBAN, HOGY SIKERÜLNI FOG LESZ NEKEM GYERMEKEM!!!! Én ebben hiszek. Mostanra értem el addig, hogy merném vállalni a terhességgel kapcsolatos megpróbáltatásokat (nekem ugyanis ez nehéz lesz feküdnöm kell majd). Azzal, hogy tudom Őt többé sosem kapom vissza. Viszont egyvalaki van odafenn aki velem lesz amikor szükségem lesz egy angyalra!

Tiszta szívből kívánok Nektek kitartást és hogy gyorsan múljon a fájdalmatokat!!!!

Kedves Sorstárs!December 2-án lesz 4 hónapja,hogy 23 hetes (vélelmezett 24 hetes) terhesen kinyílt a méhszájam,és a féltett kislányunk megszületett,de nem bírta a gyötrelmeket,nem élte túl. A patológia méhűri fertőzést állapított meg, egy elméletileg "egyszerű" baktérium feljutott és chorioamnionitist okozott. A szervezetem nagyon legyengült,nem bírta kivédeni. Együtt tudok érezni Veled,hiszen ezeken én is átmentem,idő kellett,mire felfogtam,mire tudatosodott bennem, hogy karácsonykor nem leszünk hárman. Nem is tartunk karácsonyt,elutazunk a férjemmel,így tudom túllépni ezt az évet,ha kizárom a karácsony szellemét most, nekem ez segít.

Engem hajtottak a miértek, személyesen mentünk el a patológiára is az eredményért,minden vizsgálatra elmentem, több orvossal is konzultáltam, egy hete volt az utolsó ilyen konzultációm. Még most is tart egy kezelés,amit a kínai gyógyászat szerint végzek, természetgyógyász segítségével, hogy a szervezetem a jövőben erősebb legyen.

Én kezdetektől fogva fórumoztam, megírtam a történetünket a bezzeganyára, írtam ide is, a sorstársak sokat segítettek nekem. Mai napig tartom a kapcsolatot egy anyukával,és öntjük egymásba a reményt.

Pszichológushoz is járok, nekem nagyon pozitív eredményt hozott, múlt héten jutottunk el arra a pontra,hogy megtettem a legnagyobb lépést, nyitottam a környezet, a család felé. Én elzárkóztam,csak a szűk családra korlátoztam magam, nemrég jutottam el oda,hogy sógori szinten tudtam beszélni a fájdalmamról. Nálam az is betette az ajtót,hogy kiderült jön egy másik baba a férjem testvérénél. Ez vitt a mélypontra, ebben segített sokat a pszichológus,megértette velem,hogy jogosak az érzéseim,a düh,az irigység, az igazságtalanság érzése stb. Így a családom is jobban el tudta fogadni a távolmaradásomat. Megéltem minden fájdalmat,szó szerint a poklot jártuk meg a férjemmel,aki végtelenül türelmes velem,és IGAZI társ. Nem olyan régen álmodtam is a kislányunkkal, többször is. Túljutottam a szülés kiírt időpontján,ez volt még egy nagy mélypont,de ezen is sikerült túllépnem. Nem adhatom fel,mindig ez csengett a fülemben,de ugyanakkor időt hagytam magamnak a gyász megéléséhez,és most már eljutottam a feldolgozás szakaszába. Az okok kiderítésre kerültek,orvosokkal egyeztettem,még várok egy eredményt, csinálom a kezelést, fizikailag és lelkileg is edzem magam. Most már a cél a második baba vállalása. Igyekszem az agyam trenírozni arra,hogy ne őrüljek bele az aggodalomba majd,ha elérjük a vágyott állapotot.

Mindenki másként éli meg és dolgozza fel a világ legfájdalmasabb veszteségét, de egy közös, meg kell élni minden percét,csak így tudunk lépésről-lépésre előrébb lépni,és ezzel arányosan az idő is segítségünkre van.

Sok erőt kívánok Nektek ehhez!