Missed ab a 26. héten. Hogy lehet ezen túl lenni?

köszönöm mindenkinek a válaszokat. Ahogy telnek a napok, picit mindig jobb, szerencsére nagyon sokan mellettem vannak és támogatnak.

Kedves utolsó, teljesen mindegy hogy minek nevezzük, a jelentésben missed ab ként tüntették fel.én is tudom hogy csak a 24 hétig hívják így,utána már halva születés, de sajnos a lényeg ugyan az és a tényeken nem változtat. :)

Részben értem is azt,hogy valaki kíváncsi arra hogy mi volt a jele, mivel első babás voltam, engem is mindig érdekelt minden, hogy mit kell figyelni, mi a jó, mi a rossz, mit kéne érezni és hasonlók, mivel nem volt tapasztalatom és belátom nem tudtam semmit,de jó volt ha talált az ember választ a kérdéseire,illetve tapasztalatokat... illetve megértem a másik oldalt is,mert igen, nehéz beszélni róla,viszont ezek a fájdalmak úgy törnek elő mint egy hullámvasút. Az egyik pillanatban minden jó, a másik pillanatban eltörik a mécses. Viszont mikor jobban érzem magam, jól esik rola beszélni, mert ahányszor beszélek róla olyankor mindig egy picivel könyebb és úgy érzem mintha kicsit megkonnyebbulne a lelkem.

Kedves 14-es. Sajnos nagyon okosat nem tudok mondani. Szombat este éreztem utoljára a picimet, viszont már volt előtte is hogy egy napig semmit sem éreztem belőle így nem rohantam rögtön parázva az orvoshoz. Viszont már hétfőn gyanús volt így elmentunk a surgosségire,ahol persze leóbégatták a fejem hogy miért nem mentem eddig. (megjegyzem ha az ember el is megy hamarabb a tényeken nem változtat illetve akkor azért toltak volna le, hogy miért parázok,miért futkosok rogton az orvoshoz) Mind1, rogton felvettek a korházba és sajnos ki is derult hogy a baba szíve leállt. A hétfoi nap már este elkezdték adagolni a kulonféle dolgokat arra hogy beinduljon a tágulás,mivel teljesen zárt voltam. Enyhe keményedésekkel telt a keddi nap, majd szerdán a reggeli újabb tágíto után lassan elindult a dolog. (Nem indíthatták be a szulést az egyik pillanatrol a másikra,mivel fenn állt hogy valami károsodik,megreped,ezért tartott a dolog ilyen sokáig). A fájások kezdetétol már gyorsan ment minden, egy ora mulva már csak fekudtem a szuloágyon de akkor már a tisztítás is lezajlott, csak infuziot kaptam. innentol már csak a napok teltek és alig vártam hogy otthon igazán utat engedjek az érzelmeknek és jol kisírjam magam. Nehéz, de az ilyen helyzeteket és feladatokat nem véletlenul szánták a nőknek. Bátran kimerem jelenteni hogy kevés férfi küzdene meg a hasonló helyzetekkel mint mi nők!!! Ahogy telnek a napok mindig egy picit könyebb, nem sokkal de jobb és jobb. Igyekszem minél többet előre tekinteni, és arra gondolni hogy egy ilyen megpróbáltatás után már csak a jó jöhet.