Missed ab a 26. héten. Hogy lehet ezen túl lenni?

Szerintem ezen nem lehet túl lenni, életed végéig emlékezel majd a történtekre. A gyász enyhül majd, de nagyon sokára.

Velem a 33. héten történt meg, és most lesz majd ennek 5 hónapja. Már vannak jobb napjaim, de néha váratlanul tör rám a keserűség. Mi már "dolgozunk" egy vígasz babán, meg járok gyászfeldolgozó csoportba (profi terapeuta vezeti), de szerintem nagyon messze vannak még a jobb idők. Tapasztalatból mondom, hogy a környezeted támogatása nagyon sokat jelenthet (nekem sajnos ez nem jött be, a szüleim nem élnek, a férjem családja meg úgy tesz, mintha mi sem történt volna. A munkahelyemen ugyan van néhány megértő ember, de ott is többségben vannak a s...fejek. A falnak megyek ettől a "majd lesz másik" meg hasonló dumáktól. És attól is, hogy néhány embernek cirkuszi látványosság vagyok, jönnek és "tunkolnak" a bánatomban. Az ilyeneket gyorsan építs le, ne is állj velük szóba!)

Részvétem mindenekelőtt! :((( Sajnos több ilyen eset van, mint hinné az ember... :( A 12. hét után sincs garancia semmire...

Nem vagyunk egyformák, mindenkinek más segít. Én ikerbabákat vesztettem el 23+6 hetesen. Van, aki ilyenkor sokáig nem tud új terhességre gondolni, én toporzékolva vártam a percet, hogy újra próbálkozhassunk, szó szerint számoltam vissza egyesével a napokat. Hála Istennek az első próbálkozós hónapban - három hónappal a vetélés után - terhes lettem, már meg is született a kisfiunk. A mérhetetlen veszteség után hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen hamar jött a kisbabánk, el se tudom képzelni, milyen állapotban lennék, ha ő nem jön...

Szóval nekem előre menekülésre volt szükségem. De úgyis fogod érezni, hogy neked mi a jobb, kicsit félretenni a babatémát, vagy ellenkezőleg, belevágni újból minél előbb.

Kitartás!!!!!!!!!! <3 <3

nagyon sajnálom. tényleg nagyon-nagyon sajnálom.:/ el sem tudom képzelni, mit érezhetsz, én csak egy 9 hetes embriót veszítettem el, a ti fájdalmatok felfoghatatlan számomra.:/ A férjed, remélem, mindenben támogat és otthon tud veled maradni, ha tudsz kivenni egy kis szabit.

Amiben tudok neked segíteni, hogy azt tanácsolom egy trombózis hajlam kivizsgálást kellene csináltatnod, hátha az volt az oka és legközelebb nem történik tragédia (de tudom, hogy most még nem tudtok a legközelebbre gondolni).

2 eve 25 hetesen indult meg a szules. 5 percet elt a kislanyom. Azt hittem megorulok. Raadasul temettuk, igy gondozni kell a pottomnyi kis sirjat is. Ra fel evre terhes lettem ikerbabakkal, de 7 hetesen az egyik elment, es a verzes kimosta a masikat is 2 nappal kesobb.

Ra 4 honapra ujra terhes lettem. 17 hetesen nyilni kezdtem. Osszevarrtak es a 36. hetig fekudtem. 37+1-re szuletett a kisfiam, aki mar 7 honapos.

Hogy konnyebb-e? Nem. Ugyanugy faj a kislanyom hianya, ugyanolyan eles, szivbe-, husbamarkolo fajdalom. Csak mar tudok rola siras nelkul beszelni. De a mai napig siratom ot.

Olellek, igy, ismeretlenul is.