Kinek hogy sikerült feldolgozni a pici elvesztését? úgy érzem a környezetemben lévő emberek nem igazán értenek meg. Mindenki csak a sablonokkal jön, hogy majd lesz másik, lehet jobb igy mert beteg lett volna stb.

Sajnos ezt a fájdalmat valóban csak az érzi át, aki már átesett rajta. Egy kívülálló nem tud okosat mondani, csak a sablon szöveg: lesz másik.

Engem is dühített, mert én is kaptam ilyet, igaz nem családból, mert Ők nagyon átérezték. Kollégák, akik igazából jót akartak és próbáltak vigasztalni és Ők mondtak hasonló dolgokat, de engem cseppet sem vigasztalt.

Nekem csak megpenditették, hogy nem èl a baba. Menszi szerint 7-8 hetesnek kellett volna lennie. De nem volt akkora. Kb 3-4 hetes.

Nem viccelek tök komoly azt írta rá az abortuszra, hogy labor papírt megkaptam missed abortuszra. Nem nyugodtam bele. Kértem, hogy nézzünk HCG hormont. Ott 11 ezer felett volt a HCG hormonom. De úgy engedett el a doki, hogy be fog indulni a vetéles. 3 hetet vártunk ez viszont maga volt a pokol. Mindig attól rettegtem, hogy nem fejlődik, volt olyan azt álmondtam vérzek rohantam a WC-re. Semmi.

Voltak tüneteim de nem mertem bele élni magam.

Ma voltam kontrolon. Kiderült él a baba. 7 hetes 3 napos vagyok.

Össz vissz az történt kimaradt egy ciklusom és akkor volt peteérésem amikor megkellett volna jönnie.

Csak ugye a két dátum marha közel volt egymáshoz.

Kérdező csak sejtem mit érzel most. De én elhatároztam, ha ma rossz híreket kapnék akkor adnék magamnak időt. Megsiratnám meggyászolnám.utána írtam volna egy búcsú levelet ami mellé csatoltam volna azt az uh-os képet amit kaptam. Mivel városon lakunk héliumos lufit vettem volna és valahol ahol egyedül vagyok és sírhatok és elengedem a lufit. Mint egy `` temetés`` féleképpen.

3 orvos mondta nekem nincs remény. 1-et kiosztottam, hogy nagyobb tiszteletet neki, mert ebből a petezsákból lesz majd a lehetőség, hogy babám szülessen. Mivel ő a harmadik babánk mindenki azt mondta aki látott, ó, hogy már van két egészséges gyerekem, majd lesz másik.

Szüleim tudták csak ezt, hogy a fiamra tudjanak vigyázni, illetve a lányomért oviba menni. Mindenkinek mondtam, hogy ezt nekem kell feldolgoznom és ő most fontos nekem, mert a hasamba van.

Kérdező remélem nem vetted ezt bántásnak amiket leírtam. Talán az én elképzelésem, hogy hogyan zártam volna le a dolgott segít neked vagy másoknak.

A 10-es válaszolóhoz hasonlóan a 18 hetes kislány magzatomat genetikai rendellenesség miatt kellett megszülnöm. Már 5 hónapja történt, de még mindig nem vagyok túl rajta, főleg most nagyon nehéz, mert a napokban született volna :(

Sokszor éreztem én is azt, hogy nem értik meg a fájdalmamat : örülj neki, hogy kiderült, hogy beteg, nem a szülőszobán tudtad meg! Ezt kaptam meg a leggyakrabban.

A baba elvesztése miatti fájdalom (legyen akármilyen korai is a terhesség) sosem múlik el, legfeljebb az idő enyhíthet valamennyit rajta. Nekünk pedig meg kell tanulni együtt élni ezzel. :(

Sok erőt kívánok neked!

Előttem író 16. Őszintén sajnálom! Köszönöm a hozzászólásodat nagyon sok privát levelet kaptam mai nap folyamán.Köszönöm a támogatást!Nagyon nehéz!!!!

Mielőbbi felépülést kívánok testileg,lelkileg.Ölelés

Szia. Én ezeken kb. 10 éve estem át. Hármat vesztettem el, ebből egy inszemináció segítségével fogant. Akkor szörnyű állapotokban voltam, állandóan feketében jártam. Sok idő volt, míg feldolgoztam. Közben a méhemet is kivették. Akkor tudtam végleg feladni és berendezni az életemet úgy, hogy elfogadjam: nem lesz babám. Jelenleg boldog új párkapcsolatban élek és a munkám során napi szinten terhesek vesznek körül. Mikor oda kerültem egyetlen dolgot kellett mérlegelnem: Kibírom-e sírás nélkül, mikor azt mondják valakinek, hogy nincs tovább. Nagyon nehéz volt. Feltörtek a régi emlékek, de most már tudtam őket kezelni.

Az emberek úgy érzik, hogy KELL valamit mondani úgy, mint egy halálesetkor. Ugyanakkor tényleg nem érzik át. Mitől is érezné át egy férfi, vagy egy olyan nő aki nem élte át? Nem is kell. Nem is szabad, hogy együtt sírjanak Veled. Közvetítsék azt, hogy van továbbra is élet és új lehetőségeid. (Persze ne úgy, hogy beszóljanak) Gyászold meg és lépj tovább. Saját érdekedben, a párkapcsolatod érdekében és a következő babád érdekében.

Itt a 2. hozzászóló vagyok.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__vetele..

Sírd ki magad, aztán mosolyogj rá a párodra, és tervezzétek együtt a következőt :)