Kinek hogy sikerült feldolgozni a pici elvesztését? úgy érzem a környezetemben lévő emberek nem igazán értenek meg. Mindenki csak a sablonokkal jön, hogy majd lesz másik, lehet jobb igy mert beteg lett volna stb.

Nagyon sajnálom, ami veled történt! Bár nem éltem át, amit te, mégis át tudom érezni, nagyon megviselt volna, ha valami történik.

Ugyanakkor a környezetedben lévők mentségére szolgáljon, hogy nagyon nehéz ilyen helyzetben bármi okosat mondani, ezért vagyunk hajlamosak sablonokat pufogtatni. Szeretnénk vigaszt nyújtani egy vigasztalan helyzetben.

Hidd el, együttéreznek ők veled, csak ezt ilyenkor nagyon nehéz szavakba önteni.

Én átéltem sajnos nem is olyan régen.Nagyon rossz,én napokig csak sírtam de aztán mikor ráállt az agyam arra hogy akkor felkészülök egy következő terhességre akkor egyre jobb lett és most a műtét után 3 hónappal már szinte teljesen jól vagyok lelkileg és azt gondolom hogy ez a szomorú dolog ráébresztett arra hogy mennyire nagyon szeretnék babát és hogy mennyi mindent meg kell tennem még azért hogy egészséges legyek és felkészült egy terhességre.

Nem mondom h nem félek h megismétlődhet de pozitívan kell hozzáállni,látni kell a jövőt,azt hogy sikerül :)

Két hónapja, azután három nappal, hogy pozitívat teszteltem, elment a babám. Szomorú voltam miatta, sírtam pár napig, de ezerszer könnyebb így, mint ha már láttam is volna ahogy dobog a kicsi szíve.

Sajnálom a veszteséged! Kitartást és erőt kívánok!

Meg kell gyászolni. Akármekkora volt, akármi történt. A feldolgozás vége az, hogy elfogadod; elveszítetted a gyerekedet és nem kapod vissza. Akkor sem kapod vissza ha új Élet fogan benned, mert Ő úgy ahogy volt az a test és lélek már nem jön vissza hozzád.

Én jelenleg ott tartok, hogy iszonyatosan hiányzik továbbra is a kislányom, továbbra is mindent megtennék azért, hogy itt legyen velem. De nem lehet, mert meghalt. Nem tudom pontosan, hogy szeretnék-e próbálkozni és ahogy telik az idő egyre bizonytalanabb vagyok. De itt van a lányom aki él és akinek szüksége van rám, és itt a férjem. A szívemben négyen leszünk mostmár mindig, ezzel élek együtt minden nap. És hiszem azt, hogy egyszer túllépek magamon, merem azt mondani, hogy várom, bármikor várom és bízom abban, hogy rendben lesz minden.

El kell fogadni hogy meghalt. A legértelmetlenebb dolog a földön. Egészséges volt, egy húsz hetes terhesség vége. Egy éve történt, fél évesnél idősebb lenne. minden feltételes módban, mert meghalt. Továbbra is úgy szeretem mint amikor velem volt és hiszem azt, hogy ez a szeretet sok mindenen át fog segíteni.

Az nem olyan biztos hogy üres volt a petezsák.

Én a 8. héten mentem uh.-ra ahol a doki azt mondta üres a petezsák,elmentem a kórházba ahol sokkal jobb az uh.-os gép és ott is azt mondták h üres a petezsák,de azért nézegette tovább és kb 5 perc múlva találta meg a 6mm-.es embriót amit addig nem is látott!(persze életjel nélkül)

Nagyon sajnálom!

Én is csak azt tudom mondani, hogy hagyj magadnak időt, gyászold meg a babádat, ha pedig szeretnél beszélni róla, akkor olyannal tedd, aki már átélte ezt. Kívülállóként tényleg nehéz erre bármit is mondani, mert aki nem élte át, az nem tudja, milyen.

Nekünk múlt héten ment el a babánk. Én most adok magamnak pár napot, mert ezt fel kell dolgozni. A férjem megérti, próbál segíteni, de őt is nagyon megviselte a dolog. Még csak a húgom tudott róla, de ő is úgy áll hozzá, hogy nem nagy tragédia, majd lesz másik. Ez először elég rosszul esett, de abban igaza van, hogy tovább kell lépni.

Őszintén sajnálom! sajnos mi is 2.hete vesztettük el 18hetes pocaklakónkat.Leírhatatlan,elmondhatatlan a fájdalom.A jó istenke 1hetet adott hogy érezzem a mozgolódást.

Nagyon nehéz... Nem spontán ment el hanem megkellett szülnöm kislány lett volna.A 12.heti genetikai uh. nem mutatkozott gond a fizetős integrált vizsgálatot nem kértük 1gyermek van hála egészséges ki gondolta volna hogy gond lehet.Nem kapunk választ erre sem hogy ha ezt a vizsgálatot elvégeztetjük megtudtuk volna gond van?Az orvosok azt a választ adták eddig:genetikai véletlen mi vagyunk az áldozat de ez nem ismétlődik meg újra.Köszi így hogyan tovább? 2013 tavaszán&nyarán spontán 10. és 7.hétben elvetéltem egyik esetben sem volt a zsákocskában baba.Kértük a genetikai vizsgálatot nem adható 1gyermek van egészséges az apuka ugyanaz csak 3vetélés után adható a teljes körű vizsgálódás.Tessék itt a 3. Döbbenet! Remegő kézzel írom soraimat könnyeim potyognak már nincs -a zuhanyzó alatt keresem-ném simogatnám pocimat beszélgetek-nék hozzá de nincs.beteg volt de én voltam az anyukája az én kisbabám volt millió ? válasz nincs.---"Nappal hazudhatsz,mosolyoghatsz de este elalváskor egyedül maradsz a könnyeiddel fájdalmaiddal! Ott sírsz ott ordítasz ahol nem hallja,nem látja senki! Vigasz,támasz kisfiam párom a legfájóbb volt elmondani,látni kisfiúnk könnyeit ahogy az ölünkben sírt leírhatatlan!

Tanító nénijének szóltunk figyeljen már rá jobban de ő:kacagva nekem is volt ilyen lesz még kistesó ne aggódjak! Nincs kivel beszélni nem érti,nem spontán ment el hanem elvették elszakították tőlem-ünk!ezt mi érezzük mi éltük-éljük át! Hogyan tovább ???...Megyünk,élünk tovább hisz van kicsi napsugár kis életke akire büszkék vagyunk újra kitűnő lett a bizije sok-sok dicsérettel.Büszkén szurkoltunk élete első kézilabda mérkőzésén hétvégén ez a kicsike idő adatott amikor nem arra gondoltam,nem kalapált az agyam,miért???hogyan tovább?Istenem nagyon nehéz....