Középidős vetélésedet mikorra dolgoztad fel? Mikor érkezett el az a pont hogy azt mondtad; elfogadom, hogy ez történt.

Nem velem, hanem közeli családtagékkal történt meg ez. Az anya abban az évben belebetegedett, derékfájdalmai lettek, nem bírt járni, csak csoszogva.

Lélekgyógyász hozta helyre, nem reumatológus. (....)

Két gyermekük született azóta, gyönyörűek.

A fájdalom mindkettejük szívében megmaradt, csak tompult.

Egyik előttem válaszoló csodálatos vigasztalást adott Neked, vajon milyen szerepe van az elveszített gyermeknek a Te és a Ti életetekben.

Gondold át! Szeretettel egy Veled együttérző.

Fogalmam sincs, hogy én mikor fogom feldolgozni, mert még nagyon friss a történet. Múlt héten kellett megszülnöm a halott kislányunkat. 22 hetes voltam. :(( Sokat sírok, még minden nap. De muszáj hamar talpra állnom, mert van egy gyönyörű 5 éves kisfiam és Ő nem láthatja, hogy anya állandóan csak sír és szomorkodik. A Férjem is segít, így bízom benne, hogy nem fogok lecsúszni a mélybe. :( Ha úgy fogom érezni, akkor szakembertől is kérek majd segítséget.

Bízom benne, hogy gyorsan megfogan az újabb kisbabánk, aki egészségesen fog megszületni és segít majd a felejtésben.

Borzasztó lehet a 29. hétben elveszíteni egy kisbabát! Főleg úgy, hogy az első lett volna...:( Nagyon sajnálom! :( Én vagyok, aki előtted írtam, hogy a 22 hetes kislányunkat vesztettem el. Azóta már 4 hét eltelt. :( Nekem csak azért lehet picivel "könnyebb", mert nem az első volt, hiszen van már egy gyönyörű ovis kisfiúnk! Az Ő szeretete, vidámsága, boldogsága, mosolya tartja bennem a lelket (és persze a Férjem is sokat segít).

Kívánom, hogy legyen benned sok erő és kitartás, amely segít ebben a nehéz és szomorú időszakban! :(