Lelkileg hogyan lehet támogatni két missed abon is átesett barátnot?
Koszonom a valaszokat! Akik atestek rajta, kívánom, hogy el tudjátok majd egyszer oket engedni es pozitivan végzodjon a ti tortenetetek is.
Tudom, hogy az en terhessegem az lelki allapotan nagyot ront, de azt is tudom, hogy a ferjere nem szamithat. Sajnos nagyon maganak valo tipus, aki inkabb nem is akarja ilyenkor nehany napig latni a baratnomet, eloszor is ez volt. Akkor nem tudtam szemelyesen beszelni vele, csak joval kesobb, most szeretnek a tamasza lenni, ha szuksege lenne ram, persze ezt o donti el, hogy akar e talakozni.
Most a genetikusban bizik nagyon, hogy o majd segit megallapitani az okat, mert a miert kerdesre akar valaszt kapni.
Utolso 10es hozzaszolo vagyok, az utolso missed ab-nal kertem genetikai vizsgalatot, nalam kiderult h a 15os koromoszoma rosszul osztodott es ez az elettel osszeferhetetlen genetikai hiba es a terhessegek zome meg az elso trimeszterben megszakad. Talan annyiban segitett nekem ennek tudata, h nem bennem vagy apaban volt a hiba. Igaz nekunk van egy egeszseges gyermekunk, most mar ketto, de vhogy megis megnyugvast adott h nem rendelkezunk genetikai hibaval ami megakadalyozna h lehessen kisteso. A fajdalmat a gondolatom elterelese enyhitette, az utazas orome, olvastam ezt a forumot is, es ereztem h nem vagyok egyedul. Ido kell hozza. amikor az orvosom mondta h nincs tobbe szivhang, es a mutet utan is nagyon sokat sirtam. De aztan jot h megyunk haza, es vhogy enyhultek a dolgok. Igaz en utana maosdik honapban babas maradtam, tehat konnyebb volt elengdni az anyalkamat.
Szerintem vard meg mig keres, te tudtara adtad ha kell segitseg vagy lelkizes akkor ott vagy.
Nekem is két missed abom volt. 1. és 2. után más az ember. Egyrészt sajnos ez is olyan, mint a normál terhesség, hogy mindegyik más. Másfelöl azért is más, mert elsőre azt mondod, jó, pechem volt, másodikra már elbizonytalanodsz. Főleg, ha kábé ugyanúgy történik. Még akkor is, ha előtte már született egy egészséges gyermeked. Én arra gondoltam, hogy valami elromlott bennem, mint egy órában, vagy valami gépben. Hiába mondja bárki, hogy nem az én hibám, nem akarva, de mégis az én szervezetem hibázott valamit.
Ha nem akar beszélgetni még, ne beszélgess vele erről, ha felhozza, hagyd hogy kibeszélje, ha százszor, akkor százszor.
Lehet most zavarná, hogy te látványosan terhes vagy, ő meg nem. Furcsa ez az érzés, az egyik pillanatban még terhes vagy, következőben már nem--és nem azért, mert megszülted a babád.
Ha sokáig bánkódik, akkor viszont meg kell próbálnod kirángatni belőle.
Én egyedül próbáltam feldolgozni az első vetélésem, ami majdnem missed ab lett, de végül csak kilökte a szervezetem. Majd fél évig minden nap sírtam...meg akartam kímélni mindenkit és persze magamat is attól, hogy hallgassam a sajnálkozásokat. Hát elég rossz döntés volt. A 2.-kat már nem tudtam magamban tartani, elmondtam 2 embernek a családból, velük beszéltem meg, és jó volt.
De csak részben. Azért is mondtam el, mert nem akartam hallgatni, hogy mikor jön már a kistesó. De a többiek, akik nem tudják, így is nyaggatnak vele. Elvesztettem a hitem...nem tudom, hogy egyáltalán képes vagyok e még rá. És folyton azt kérdezem, hogy mivel érdemeltem ki, talán ennyire zar ember vagyok? A legborzasztóbb az egészben, hogy nincs oka, egyszerűen csak megtörtént. Ha tudnád mi az oka, ki tudnád javítani. Ha azért kapnám, mert rossz voltam, megváltoznék, de az élet ennél sokkal kegyetlenebb. Egyszerűen csak ezt pörgette ki a gép.
Még nem tettem túl magam rajta teljesen, februárban volt a műtétem. Ha majd egy nap sikerrel járok, elmondom a többi családtagomnak is...talán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!