A barátnőm terhes, egyszerre lennénk terhesek, ha nem vételek el. Hogy lehet ezt jól kezelni?
Úgy éreztem már feldolgoztam a vetélést, lassan 5 hónapja történt, jelenleg nem is próbálkozunk, mert úgy döntöttünk visszamegyek dolgozni legalább 1 évre. Már van egy kisfiunk, ő bölcsődébe ment. A barátnőm nemrég bejelentette hogy terhes, 12 hetes és úgy néz kislányuk lesz. Ez nagyon feltépte a sebeket, mert én végig úgy éreztem kislányunk lesz a vetélés előtt. Eszembe jut hogy egyszerre lennénk most terhesek, majdnem egyidős lányaink lennének, és elsírom magam. Nagyon szar embernek érzem magam, hogy nem tudok tiszta szívből örülni az örömének.
Hogy lehet ezt jól kezelni? Idővel könnyebb lesz? Azt hittem már túl vagyok az egészen, erre előjött újra minden. Járt valaki hasonló helyzetben?
2 éve próbálkozunk, még nincs gyermekünk. Egyébként nőgyógyász vagyok, tehát gyakorlatilag napi 8 órában terhesekkel foglalkozom.
Első terhességem 5 hónap után volt spontán. 3 nap késés után szuper erős teszt, öröm és boldogság. 6 hetes UH-n sehol semmi, kémai terhesség volt.
A hír után kb. 2 nappal jelentette be az egyik jó barátnőm, hogy pozitív a tesztje. Azóta megszületett, több, mint egy éves.
Második terhességem kb. 1 év után, gyógyszeres kezeléssel. Szépen duplázódó HCG, de a petezsákig akkor sem jutottam el.
Ezt követően májusban volt az első lombikos konzultációnk. Nagyon vártam, azt gondoltam, végre sínre kerül minden, mire a konzultáción közölték, hogy extra szar a helyzet, nagyon nehéz menet lesz, de hát majd valamit csak összehoznak. 3 napig bőgtem, majd 4. napon a kolléganőm megkérdezte, hogy mennyire érzem magam szarul, mert ha nem nagyon, akkor megnézhetném UH-val, mert terhes, azóta ő is 30 hetes.
Az első stimulációból egyetlen egy embriónk lett. A legjobb egyetemi barátnőm 2 nappal a beültetésem előtt jelentette be, hogy pozitív a tesztje. Az enyém kémiai terhesség lett, ő most 14 hét körül van.
A következő stimuláció során a leszívásnál belső vérzésem lett, ami miatt lett egy nagy hasi műtétem, amiből még most lábadozom.
A leszívás előtt egy nappal írt egy páciensem, akit meddőség miatt kezeltem gyógyszeres ovuláció indukcióval, hoy pozitív a tesztje, jelenleg 7 hetes.
Szóval hidd el, én pontosan tudom, hogy mennyire szar, amikor nem elég, hogy mindneki a környezetedben terhes, csak te nem, de még ráadásul egy csomó olyan is van, akinek pont akkora a gyereke, amekkora a tiéd lenne, ha nem vetélsz el.
És igen, jobb lesz. Jó meg gondolom csak akkor, ha egyszer végre sikerül.
Ja, és most, hogy visszamentem dolgozni, az első napon kiderült, hogy még egy kolléganőm várandós. :) Ezzel összesen a kolléganőim közül ő a 5., aki az idő alatt lett várandós, hogy mi próbálkozunk, és közülük 4-en vannak azok, akik később kezdték a próbálkozást, mint mi.
És hogy a kérdésre is válaszoljak:
Nyilván nehéz jól kezelni. Ha valóban jó barátnők vagytok, akkor nyilván nem szeretnéd emiatt kerülni, de főleg az elején szerintem nagyon nehéz a dolog. Ő nyilvánvalóan örül a várt terhességének, és persze, te is örülsz neki, hiszen a barátnőd és örülsz, hogy boldog, de közben a saját nyomorodra emlékeztet folyamatosan.
Nekem a pszichológus segített egy kicsit jobban kezelni a szitut.
Plusz nekem az is segített, hogy átgodoltam az életem, és rájöttem, hogy renegeteg midnen van, amiért hálás lehetek és boldog. Nem a világ vége, ha nem születik gyerekem, vannak azért más örömforrások is az életben, és alapvetően szerencsésnek tartom magam egy csomó dolog miatt.
Nyilván leszenk hullámvölgyek a dologban, van, amikor jobban rátör az emberre a szomorúsád, de az idővel azért egyre job lesz. :)
Köszönöm hogy leírtad, szívből kívánom hogy minél hamarabb sikerüljön nektek a baba! ❤️
Tudom egyébként hogy hálásnak kell lennem, amiért már van egy gyerekem, sokkal nehezebb lehet, akinek még nincs, és az is vagyok, őszintén, ebbe kapaszkodtam a vetélés után, és úgy éreztem sikerült is a körülményekhez jól feldolgoznom a történteket, de most ez a helyzet feltépte a sebeket. Viszont nem tudom egy újabb terhesség segítene vagy sem feldolgozni az eseményeket, mert jelenleg nem érzem késznek magam rá, ezért is döntöttünk amellett, hogy visszamegyek egyelőre dolgozni.
Köszönöm hogy te is leírtad, 2-es, nektek is őszintén kívánom hogy sikerüljön a baba! :)
Én is arra igyekszem koncentrálni, amiért hálás lehetek, ez tényleg segít.
Köszönöm! :)
Attól, hogy másnak "szarabb", attól még neked is jogod van kiborulni és szomorúnak lenni. Lehetne mondani, hogy "örülj neki, neked legalább már van", de én elhiszem neked, hogy pont ugyannyira lehet vágyni a második gyermekre is, mint az elsőre. Pont ugyannyi jogod van elgyászolni ezt az egészet, mint annak, akinek egy sincs.
Nem vagy rossz ember attól, hogy nem tudsz szívből örülni neki, teljesen érthető dolog. Egyszerűen csak emberi.
Azt is megértem, ha egyelőre nem vagyok kész az újabb próbálkozásra, de ha 5 hónap után is ennyire feltépődnek a sebek, gondold át, hogy pár alkalom egy pszichológusnál tényleg segítségedre lehet:)
#1! Úristen! Ezen sírtam! Szívből kívánom, hogy mielőbb sikerüljön neked is!🤞
Nekem szerencsére ilyen nem volt. A legjobb barátnőm mindig mondta, hogy együtt szülünk, aztán mindig csak ő szült (3x). Nem volt különösebb bajom, csak párom nem volt hozzá. Amikor terhes lettem, meggondolta magát, ő mégse akart.(Addig úgy volt, hogy majd a negyediket velem.) Majd elvetéltem és ő pár nappal később lazán közölte, hogy megy gyereket csinálni. Mondom, mi? Hát, eddig nem akartál, amikor terhes voltam. De ő kedvet kapott tőle m🤦🏽♀️Kb.megöltem volna abban a pillanatban. Illetve tesómnak már volt egy gyereke és nem akart többet. Legalábbis az akkori férjétől már biztos nem. Erre a vetélésem napján küldött egy + tesztet. Megfordult velem a világ. Aztán sose örültem még annyira +covid tesztnek🤣
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!