Aki váratlanul esett teherbe és utána korán elvetélt, utána sem akart gyereket?

22 évesen estem teherbe. Nem köntörfalazok, felelőtlenségből. Egy rossz helyen lévő hematoma miatt azonban nem maradt meg a terhesség, a hematoma ürülés közben magával rántotta az embriót. Meg is kellett műteni. Nem gondolkodtunk utána gyereken, sőt, nekem az elején magával az intimitással is baj volt, attól rettegtem, hogy újra keresztülmegyek mindezen. A barátom, aki mostanra a férjem már, semmit nem erőltetet. Ő engem féltett igazából, hogy mentálisan hogy bírom ki. Egy idő után normalizálódott a helyzet, de onnantól kezdve egészen tavaly júliusig, azaz közel hat évig duplán védekeztünk. Nos igen, keserű lecke volt. Az eltelt idő alatt sokat léptünk mi is előre, házasság, kertes ház, jó munkahely, így arra jutottunk, hogy idén ősszel kezdenénk nyitni a dolog felé. Nem rágörcsölve, hanem úgy, hogy ha jön, hadd jöjjön. Pár évvel ezelőtt még úgy gondoltam, nem akarok gyereket egyáltalán, akkor még nagyon bennem voltak az átélt dolgok. Most szeretnék ugyan, de nem ír felül mindent az anyai ösztön, tehát el tudom képzelni az életem akár gyerek nélkül is. A férjem hasonlóképpen gondolkodik, bár ő többször emlegeti a gyereket, hogy mi lesz így meg úgy, ha majd itt lesz. Őszig még le fogunk ülni párszor és megbeszéljük.