Akiknél váratlanul érkezett a baba hogyan tudtak utána jó szülők lenni?

Lassan 30 éves leszek szóval nem jött fiatalon a baba de én mégis úgy érzem várnom kellett volna egy kicsit. Nyáron 2 éves lesz a kislányunk de nagyon váratlanul ért mikor késett a ciklusom és pozitívat teszteltem. Tudom hogy az én felelotlensegem is mert nem kellett volna hagynom akkor, hogy mindig megszakítással meg csak úgy simán együtt legyünk a férjemmel. Igazából másfél évig mindig megjött mégha késett is így úgy voltam vele nálam ez úgyis nehezen fog összejönni. A másik hogy csak a hétvégéket töltöttük együtt és nem éltünk együtt még. Férjem nagyon szerette volna de nem láttuk a valóságot hogy milyen nehézségekkel is jár és csak a rózsaszín ködöt láttuk. Azóta férjemet is megviselték a hasfájások, fogzás, és most a hisztik így nem kezdené újra a babazast. Én pedig már terhesség alatt is végig stresszeltem és bizonytalan voltam hogy biztos most kell nekem anyának lennem meg hogy jó ötlet hirtelen az eljegyzés házasság mert jön a pici. Szerintem én még nem értem meg rá hogy anya legyek de most már nem tudok mit csinálni. Tény hogy van és volt is végig segítségem mivel nem tudtunk külön költözni így férjem szüleinél élünk. Viszont így is rossz anyának érzem magam és nem tudom hogyan kellene nevelnem miket kellene már tudnia. Sajnos az a baj hogy mindig is egy zárkózott nő voltam és eléggé szeretek egyedül lenni a nyugalmat a csendet és nem igazán tudtam emiatt beilleszkedni a családba se 2 év alatt. Folyamatosan kapom a lecseszéseket beszólásokat anyósoméktól néha apostol és már a férjemtől is, hogy miért nem tudom normálisan nevelni a gyerekemet. Borzasztó hisztissé akaratossá vált ugyanakkor rendkívül érzékeny a nemleges dolgokra és nagyon igényli hogy szeretgessék foglalkozzanak vele. Mindig valami újat kellene vele tanítani különben unatkozik és akkor jön a hiszti. Mivel egy csendes bizonytalan anya vagyok így nem tudok hangosan beszélni vele ha rá is szólok hogy nem szabad vmit akkor dühös lesz nem hallgat rám. Nem tudok vele határozott következetes lenni és emiatt folyton megkapom kezdjek el foglalkozni a gyerekkel már kellene bilire szoktatni, önállóan kellene enni innia, fesulkodeshez fogmosashoz hozzá kellene szoktatni és hogy önállóan öltözzön vetkozzon. A nem szóra hallgatnia kellene. Tudom hogy sokmindenben igazuk van de nem tudom hogyan kezdjem el ezeket nála mikor nem igazán hallgat rám és nem vesz komolyan. Mivel mindenki beszédes határozott személyiség így velük sokkal jobban szeret lenni, játszani viccelődni stb. Anyósommal együtt tud működni mindent megcsinál amit kér tőle. Engem elvisel ha nincs senki itthon de ha valaki hazajön munkából egyből őt választja és szólhatok én neki hogy mondjuk eszünk öltözünk stb hisztizni kezd sír és követeli hogy anyós vagy a férjem legyen vele. Nagyon nehezek így a mindennapok és fogalmam sincs hogy tudnék neki mindent megtanítani nevelni és hogy egy családként hogy tudnánk együttműködni esetleg külön élni.