Kinek, hogyan sikerült feldolgoznia a veszteséget?

Először is nagyon sajnálom ☹️ nekem még nem volt missed abom. Mi "csak" 10 hónapja próbálkozunk eredmény nélkül. És hatalmas félelmek vannak bennem. Hogy végül lombikig jutunk. Aztán vagy nem jön össze vagy összejön de nem marad meg. Én már gondolkozom pszichológus segítségén.

Sokan azt tanácsolják keress(ek) valamit ami leköt. De ha egy gyermek az ember legnagyobb vágya akkor ez nehéz 😕

1 vagyok

Elkezdtuk már a kivizsgálásokat

Hormonpanel spermiogram tökéletes. Talán átjárhatósági jön 😕

Ami nekem még nagyon rossz hogy mindenhol kismamák, kisbabák. Úgy érzem mindenkinek összejön csak nekünk nem. Gondolom te sem érzel másképp ☹️

Először is nagyon sajnálom! Igazából ilyenkor idő kell feldolgozni, elfelejteni sose fogod. Ki kell sírni magad, ne tartsd vissza. Beszélni akár sorstársakkal, vagy barátnővel (ha van ilyen illető, akivel ilyenről tudsz beszélni). Vizsgálatokat elvégezni. Ha kiderül valami, akkor az nekem mindig új reményt adott ha lehet kezelni a problémát.

Nekünk első lombik sikertelen lett, 2.missed ab lett, leállt a szíve a 8.héten, a 3. és 4. lombiknál üres petezsák, és most (múlthéten derült ki) az 5. lombiknak kémiai terhesség lett a vége.

Eddig egész jól sikerült túllendülnöm a dolgokon, de most már kezdek reményvesztett lenni. Orvosunk más vizsgálatot már nem is ajánl. Megpróbálunk másik orvos véleményt is kérni majd valószínűleg.

Valakinek a pszichológus is segít egyébként. Ha úgy érzed neked segítene, akkor érdemes oda is elmenni. A félelem viszont ott lesz benned (ha már egyszer megtörtént).

Sziasztok! Őszintén sajnálom a veszteségeteket, mélységesen együtt tudok érezni mindenkivel, aki átesik rajta.

Nekem öt első trimeszteri vetélésem volt, minden vizsgálaton túl voltunk, senki nem tudott semmi biztatót mondani. Állami berkekben nem jártunk sikerrel.

Amíg volt vizsgálati lehetőség, akár csak magánban is, akkor azok tartották bennünk a lelket, a végén pedig elkezdtük egy magán meddőségi specialistával a vizsgálatokat elölről, inszemincórs készültünk, rögtön kiderült a vetélések oka is, azóta már meg is született a kisbabánk.

Egymás őszinte támogatása segített eddig eljutni, sokat beszélgettünk róla mi ketten is, illetve nem titkoltuk egy idő után, a környezetünk is tudott róla. Sosem kérdezték, de ha beszélgetni akartam erről, mindig volt kivel. No meg nyilván rengeteg sírás, önmarcangolás és az idő. Talán az idő a legjobban. Nem könnyű, de tényleg idővel könnyebb leszek.

Kedves 8-as. Első vagyok.

Teljesen igazad van, el kéne kicsit engednem, most már abbahagytam a vitaminokat is, a szervezetem totál fel van töltve, még 1 vérvétel meg vizsgálat amire megyek mert van már időpontom, aztán lesz ami lesz :)

Őszinte részvétel a veszteségeddel, tényleg el sem tudom képzelni, milyen lehet, mikor már összejön aztán ad az élet még egy pofont :(

Nagyon sajnálom! Nekem 2 hete volt missed ab-om(nem lombikos bébi) sajnos a 9.héten már nem volt szívhang :( nagyon vártuk, karácsony előtt tudtuk meg hogy babánk lesz nagy volt az öröm az egész családban aztán jött a nagy csalódás és szomorúság..

Nagyon fáj rágondolni, viszont én ugy érzem nekem az “ segítene” ha minél előbb újra teherbe tudnék esni szinte már görcsösen akarom ami szintén nem jó :( kitartást a továbbiakban és remélem a következő már sikeres lesz nektek! :)