Hogy dolgozzam fel a vetélést? Van még esély újra?
3 napja elveszítettük 7 hetes magzatot. Aznap este mentünk volna az első UH-ra, de reggel megtörtént a baj :(
Nem volt tervezett, de nagyon örültünk neki, és vártuk.
De most, hogy nincs megőrülök a tudattól.... borzalmas veszteségként élem meg, azóta szinte mindenen elsírom magam, lassan már semmiről nem lehet velem beszélni, mert csak sírok.
Ugye van ebből kiút? Leszek még boldog valaha? Aki átesett már ilyen szörnyűségen, mennyi időn belül vágott bele újra a próbálkozásnak? Szedtetek valamilyen vitamint egy ilyen után, hogy hamar helyreálljon minden bent?
Köszönöm a választ előre is
Természetesen van esély és bár közhelyek tűnik, de az idő segít majd feldolgozni, na meg egy újabb, egészséges terhesség.
Meg nagyon friss a dolog, természetes, hogy mindentől sirhatnekod van.
Nekem november végén volt missed abom, a terhesség 11.heteben volt a műtét, de a maga a terhesség legfeljebb 6.hetnek felelt meg, csak üres petezsak volt, szívhang nelkul. Igazából már az első ultrahangon is missed ek látta a doki a 6.het végén, de azért visszahivott egy hét múlva, akkor azt mondta, mintha valamit látna, meg várjunk, mi van ha csak később fogant... Az az egy hónap az első ultrahangtól a műtétig szörnyű volt. Bizonytalansaggal teli. Minden alkalommal mikor megjottem a dokitol, másra sem voltam képes, csak feküdni és sírni az ágyban. Aztán utana vártuk, hogy magától beinduljon a vetélés.... Igazából ezután az egy hónap után nekem maga a küret megkönnyebbülést jelentett olyan szempontból, hogy végre lezarhatom és magam mögött hagyhatom ezt időszakot.
Most 5 héttel utána jól érzem magam. Fizikailag is, várom, hogy megjöjjön az elso menstruációm. Most már csak akkor szorul össze a szívem, mikor megtudom - két ismerősömről is - hogy pont akkorra várja a babáját, amikor a miénknek kellett volna szuletnie.
Nekünk a doki 2 menzeszt javasolt várni, eddig igyekeztem a karácsony előtti készülődésre koncentrálni, most valami más elfoglaltságot kell találnom. Bevallom, lassan telik az idő, míg újra próbálkoztunk.
Bocsi hogy hosszú lett, de remélem sikerül vigaszt meríteni belőle.
Egyébként ha korbenezel a fórumokon, akkor rajosz, hogy a vetélés nagyon gyakori dolog, de szerencsére csak nagyon ritkán fordul elő meg egyszer ugyanannal a nőnél. A dokim azt mondta, minden 5.terhesseg elhal az első trimeszterben. Szóval semmi rendkívüli nem történt, csupán mi voltunk épp azok az 5.-ek.
Fel a fejjel, idővel jobb lesz. Most engedd át magad a fájdalom ak, éld meg, sírj ha úgy érzed, természetes a gyaszfolyamat.
Jobbulast!
Szia. Nekem szintén 7 hetesen halt el. Terveztük,hamar meg is fogant. Az elhalásnak viszont igazából nem volt tünete,csak annyi,hogy nem volt tünetem..tehát elmúlt a mellfeszülés meg minden egyéb. Jól voltam. 13.hétre sikerült időpontot kérni a 12 hetes genetikára. Ez május 15-re esett bolna pont,ami Zsófia nap,ha lány lett volna akkor úgy hívták volna. Viszont május 5-én elkeztem kicsit vérezni, azt mondták belefér. A vérzés erősödött meg görcs is lett,azt mondták az is belefér..de nem vizsgáltak. Máj.15-én reggel már hánytam, és konkrétan tolófájásaim voltak,5 percenként de ordítani tudtam volna..reggel mentünk is be a sürgőre,allni alig tudtam. 70-es lett a vérnyomásom és le kellett üljek,hogy ne ájuljak el. Ekkor jött a doki,megnézett és közölte,hogy már 7 hetes kora körül meghalt. Addig volt bennem halottan, majd 6 hétig! Fél óra múlva már toltak a műtőbe. Egy világ omlott össze bennem,hónapokig sírtam én is. A baba miatt is meg egyszerüen nem éreztem magam nőnek, mert nem tudtam kihordani a férjem gyerekét (bár ő sosem bántott érte,csak én éreztem ezt). Ez volt 2019-ben. Végül 2019 decemberében lett újra pozitív tesztem. Az orvosom progeszteront szedetett vele annak ellenére,hogy nem véreztem. 16 hétig kellett szednem,plusz Femibiont szedtem. Idén augusztus 11-én született meg a fiam,egészségesen.
El kell engedni. Nagyon nehéz de mindig arra gondolok,hogy inkább pár hetesen menjen el,mint mondjuk egy halott babát szüljek vagy betegen szülessen. Így kellett lennie. Ezzel vigasztaltam magam.
Annyi,hogy nálam a Zsófia név teljesen lekerült a listáról mert valahogy úgy érzem,lány lett volna a baba aki elment és pont a "névnapján" kapartak..
Ne add fel,gyászold meg,de ha újra terhes leszel és szülsz egy babát,rendeződni fog a lelked is. Kitartás és egy egészséges babát kívánok neked a közeljövőben! <3
2es
Na ezt írtam,inkább egy pár hetes vetélés mint egy halott baba.. nagyon sajnállak titeket,borzasztó lehetett. :(
De a kisbabátokhoz gratulálok és jó egészséget neki!
Nálunk is tervezett baba volt. Idén szeptemberben teszteltem pozitívat, de rá 3 hétre volt egy minimális barnázásom és bementünk a sürgősségire. Volt szívhangja, de megállapitottak egy hematomát mellette. Pihenést javasoltak.
Az eredeti uh időpontom a következő héten lett volna és mondta a dokim hogy ne mondjam le menjek vissza legalább megnézzük hogy alakult a hematoma.
Mivel elejétől fogva nem volt tünetem és a barnázás is teljesen abbamaradt nyugodtan indultam el. Viszont ott közölték hogy abban az egy hétben megállt a fejlődésben.
Következő hétre ki is írtak műtétre.
A műtét napján a dokim még egyszer megnézte ultrahanggal de nem volt változás.
A legszörnyűbb az volt hogy egy 15 éves lánnyal feküdtem egy szobában aki az enyémmel egy idős egészséges magzatát ment elvetetni.
Erős nőnek tartom magam de ez az egész nagyon megviselt. Ha olyan ismerőssel találkozok aki babát vár nem tudok még úgy örülni az ő örömének. Szinte úgy érzem irigy vagyok olyankor és egy rakás szerencsétlenség amiért nekem nem sikerült.
Egyébként nekem a műtét után kb 3 napig volt erősebb vérzésem utána pár napig barnázás. 5 hétre rá jött meg először és ma, 4 hét múlva megint.
Szóval úgy tűnik fizikailag jól vagyok de még várunk néhány hónapot mire újra próbálkozunk.
Én folsavat és a DM A-Z Mama vitaminját szedem majd megint.
(3-as érdekes amit írtál. A Zsófi név már nálunk se jöhet szóba. Végig úgy éreztük hogy kislány lesz és ezt a nevet kapta volna.)
Mindenkinek mielőbbi problémamentes babavárást kívánok!
5
Micsoda véletlen. :)
Egyébként amikor engem műtöttek,olyan szobatársam volt,akinek a 7.abortusza volt..:@ otthon meg 6 gyerek..
Fel tudtam volna robbanni, mert bár nem vagyok abortusz ellenes (nagyon indokolt esetben), de ezek kb.ezt használták "védekezésnek". Én meg ott sirattam mellette azt az egyet,akit úgy akartam. :/
Ha jól értem,még vártok. Meglátod,sikerül majd és akkor teljesen megnyugszol. (Elfelejteni sosem fogod,de a sebet begyógyítja a babád).
Sok sikert Nektek! :)
6
Engedd el. Mindenhol vannak idióták sajnos. Én felpontozok mindenkit. :)
9
Mondjuk bennem ez sosem merült fel,de érdekes nézőpont. Teljesen más kis egyénnek gondolom a fiamat, de lehet azért,mert ami elment 7 hetesen 100%-ig úgy éreztem,lány volt. Bár a fiamnál már kb.mikor pozitívat teszteltem is éreztem,hogy fiú lesz. Pedig mindenki lánynak mondta. 18 hetesen már az uh-n is fiút mondtak. Egyszerűen tudtam.
De ha neked így könnyebb elengedni az angyalkádat,akkor így a jó. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!