Akinek régóta meg voltak a baba nevei, de elvetélt, a később született gyerekének adta azt a nevet?

2x vetéltem el a 12 hét előtt, tehát nem tudtuk a nemüket.

Amikor megszületett a lányom, azt a nevet kapta, ami akkor is tetszett. Nem kötöttük még az előző terhességekhez, mivel még nem is tudtuk ki lakik bent. Voltak nevek amik kiemelten tetszettek, de megegyeztünk, hogy csak akkor nevezzük el, ha tudjuk a nemét.

A második fiú lett és amit anno írtunk listát, abból szinte egy se merült fel nála. Valahogy nem passzolt hozzá.

Azért utólag elneveztük a két meg mem született babánkat is. Megérzés alapján.

21. héten vetéltem el iker babákat. Egy kisfiút, és egy kislányt. Már előre megvoltak a neveik; évekkel előre.

A vetélés után azt mondtam, hogy kizárt, hogy ugyanazokat a neveket adjuk, de idővel másképp kezdtem látni a dolgokat.

Idővel már nem a nevén emlegettem Őket, hanem csak az Ikrek-ként.

Aztán született egy kislányom, és ugyanazt a nevet kapta. Egyáltalán nem emlékeztet a név miatt az iker kislányomra. Nem jut ez miatt Ő az eszembe, nem tép fel sebeket és nem is 'pótlékként' döntöttünk így. Ugyanakkor a mai napig nagyon fáj, ha valami miért eszembe jutnak, és ezen a fájdalmon a kislányom megszületése sem változtatott semmit.

A nevet a gyermekünknek választottuk. Sajnos az ikreink nem lehettek azok. Itt voltak velünk/velem, éreztem Őket, megszültem Őket; de sajnos sohasem ölelhettem, puszilhattam, taníthattam, foghattam a kezüket... Amikor még sehol sem voltak, de a név már megvolt; nem egy emlékhez választottuk, hanem a hús-vér gyerekünknek, egy életre szántuk. Most itt van, és megkapta a nevet. Beteljesült az akkori álmunk. Az előtte történt tragédiánkkal pedig meg kellett tanulnunk együtt élni. Az, hogy meg tudtuk hozni azt a döntést, hogy maradunk az elképzelt nevünknél; azt is jelentette, hogy már képesek vagyunk újra nyitni, hogy már tovább tudunk menni a gyermekünk felé vezető úton a nagyon nehéz 'csomagunkkal' együtt.

Ha kisfiúnk is lesz egyszer, akkor is ugyanazt a nevet fogjuk adni, mert hagyományosan az apja nevét szeretnénk, ha tovább vinné. Ez volt akkor is az eredeti elképzelésünk.

Bár nem kerültem ilyen helyzetbe, de tudtam, ha történik vmi a babával és lesz következő terhesség a név sem marad. Sőt, amikor a kisfiamat vártuk persze hozzá is tartozott a legelején kislány név. Álomnév volt a kezdetektől, mégsem hoztuk tovább, hogy ha az első fiú lett majd jó lesz a másodiknak ha ő kislány lenne. Két teljesen más nevet találtunk.

Szóval maximálisan megértelek.