Mit csináljak, hogy ne legyek emiatt rettegésben?

Első babánkat terveztük a férjemmel. Valószínűleg az első védtelen alkalom után össze is jött. Örültünk neki, bár bennem ott voltak a kockázati lehetőségek. Voltak rosszuléteim, de sosem hánytam, csupán egyes ételeket már nem tudtam megenni. Szóval normálisan zajlott a terhesség. Soha, egyetlen egy csepp folt sem volt a fehérneműmön, ami ijedtségre adott volna okot. Aztán eljött az első UH vizsgálatom napja. Láttuk a képen a magzatot... mire a ultrahangos benyögte: "aj aj". Úgy nézem nincs szívhang. De megnézem újra. Hát sajnos nincsen... 2 cm, megfelel 8 hetes embriónak, de nem él.

Akkor ott teljesen kicsúszott alólam a talaj. Teljesen esetlennek éreztem magam. Minden olyan jól ment és egy pillanat alatt semmivé vált.

Ma kellett felhívom őket, hogy miként döntök. Úgy döntöttem várok. Jövő hétfőn kell felhívni őket, ha semmi sem történik, tehát ha nem indul be a vérzés stb. Ha beindul, akkor meg azonnal telefonálnom kell.

Mint mindenkiben, bennem is megfordult, mi van ha tévednek? Rá is kérdeztem, de azt mondták, hogy megértik az érzéseimet, de sajnos nincs tévedés. Azt mondták lehet nem is volt életben. De akkor hogy lehet a korának megfelelő méretű? Hogy nőhetett?

Illetve ami még fontos, hogyan éljem a mindennapi életemet most? Úgy értem rettegek kilépni a házból, attól tartok pl., hogy bevásárlóközpontban vagy az utcán elönt a vér. Megtörténhet ilyesmi, hogy csak spontán elkezdek vérezni? Nem érdekel a fájdalom, csak maga a helyzet, ez a "na mikor történik meg a dolog" tart félelemben.

Tudna bárki bármit mondani erről, aki sajnos járt már a cipőmben?