Akinek 2 vagy több fia van, de lányt akart, hogy tudott megbarátkozni a gondolattal?

A 2 éves kisfiam mellett most várjuk a második babánkat. Elég nehezen estem teherbe mindkét esetben, így nagyon boldog voltam, amikor pozitív lett a teszt. Viszont a fiam születése előtt nem tudtam elképzelni, hogy nekem ne lányom legyen. Amikor megtudtam, hogy fiú, akkor egy kicsit elpityeredtem, de hamar túltettem magam rajta, mert gondoltam majd a második lány lesz és lesz egy bátyja, ami tök jó. Természetesen imádom a fiamat! Másodjára azért már próbáltam arra gondolni, hogy lehet fiú is, de mégis egy kislányról álmodoztam. Tegnap kiderült, hogy újra kisfiúnk lesz. Úgy éreztem magam, mint akit leforráztak. Annyira nem akarok így érezni, mert tudom, hogy őt is imádni fogom, de mégis tegnap óta sírok. Mivel nem tervezünk több gyereket, a meg nem született kislányomat siratom, akit nagyon akartam. Tudom hülyeség és nagyon örülök, hogy egészséges a baba, ennél semmi sem fontosabb, mégis itt van bennem ez a gyomorszorító érzés, amitől csak még rosszabbul érzem magam. Szívesen olvasnék hasonló történeteket, remélem nem csak én vagyok ilyen rossz ember/anya! Volt olyan, akinek nehezebb volt elfogadni, hogy sosem lesz kislánya?