Biztosan jó döntést hoznék? Lehet, hogy várandós vagyok és szeretném megtartani a babát. Bővebben lent.

Gratulalok nektek! :)

Ha a kapcsolatotok stabil ami a leírásod alapján annak tűnik, akkor szerintem semmi akadálya. Ha a kapcsolat jó, a baba csak erősíteni fogja! :)

Természetes, hogy párod megijedt. De ha arra gondolunk nagyon sok férfi könyörög a nőnek, hogy tartsa meg a babát, x idő múlva pedig nem foglalkozik vele inkább lelép. Ilyen volt apám is.

Ha talpraesett vagy simán be tudod fejezni az egyetemet is.

Sok erőt és kitartást kívánok! :)

Én akárhány ilyen fiatalon gyereket csinálós párt ismerek ahol az apa 25 éven aluli, ott egyik sincs már együtt pár év elteltével. Lehet hogy te késznek érzed magad erre, de a pasid nincs.

Az meg aztán hogy most megkért még nem egy nagy nagy dolog.

Azok alapján, amit leírtál, én megtartanam a babát. Erős a kapcsolat, a párod már a családnak néz biztonságosabb autót és figyel, hogy egyel, megkérte a kezed, stb, én úgy gondolom, hogy ez abszolút pozitiv, 10 év múlva sem lenne más, akkor is megijed az ember picit, ha váratlanul kopogtat a gólya:)) az iskolát végezze el, a baba év vége fele születik meg, alig egy szemeszter lesz onnantól kezdve, utána neki is sokkal jobb lehetőségei lesznek, és ezáltal neked és a kicsinek is.

Lattam hasonló esetet, de ott végül elvetettek a babát, rá is ment a kapcsolat, mert olyan komoly tüske lett végül mindkét félben, amit nem tudtak feldolgozni, pedig az abortusz közös döntés volt. Csak aztán mindig ott lebegett a “mi lett volna ha”.

Azt meg lehet bánni, ha elvetetsz egy gyereket, de azt, hogy egy kiegyensúlyozott kapcsolatban megszületik egy, azt nem szokták.

Soha nem lesz 100%-ban ideális minden körülmény. Én a gyerek születésekor kezdtem a főiskolát, mire 3 lett, el is végeztem, nem maradtam le semmiről, te is be fogod tudni fejezni. Gratulálok:)

Elhiszem, hogy jó a kapcsolatotok, de azért sajnálom egy kicsit a párodat. Persze ketten hoztátok össze, ő és te is "hibáztatok", de annak ellenére hogy szeret ott a pallos a feje fölött. Mostantól mindent menetrendszerűen kell csináljon. Az, hogy megkért, az, hogy apa lesz. Lehet 5 év múlva egy fesztiválon letérdelt volna és megkér, mikor már tényleg ez a legnagyobb vágya. Most úgy érzi muszáj. Értelemszerűen a te tested, te mondod ki a végszót, és kívánom, hogy minden a legkedvezőbben alakuljon.

A mi lányunk is becsúszott gyermek, és szintén bevállaltuk. A 29 es 23 voltunk. De már mindketten dolgoztunk és saját házunk volt. Így nem volt kérdés és nagy kár lett volna másképp csinálni. A te helyzetedben nem biztos, hogy belevágtam volna.

A környezetemben ellenben két fiatal pár is van, ahol kisbaba lett, nagyon édesek, szépek,fiatalok,szerelmesek. Az egyik párnál a lány otthagyta az egyetemet, az apuka dolgozik, a másik párnál mindketten be tudták fejezni szülői segítséggel.

Biztosan akkor is tudtátok mikor nem védekeztetek,hogy teherbe eshetsz.

Az írásod alapján elég komolynak gondollak mindkettőtöket,biztosan meg fogjátok tudni oldani! Egy valamit szeretnék neked mondani: azon gondolkozz el,hogy erre a kis babára hogyan emlékeznél vissza 5-10-30 év múlva,ha ő az angyalokkal lesz! Kit látnál a tükörben,ha belenézel?!

Drukkolok nektek és minden jót kívánok :)

Ha a páromban bármikor felmerült volna, hogy ha jön a baba, akkor vetessem el, addig tartott volna a kapcsolatunk. Az is gusztustalan, hogy azzal 'zsarol' otthagyja a sulit..., mintha ő lenne az áldozat. A te tested, a te életed, a te döntésed, neki pedig kutya kötelessége támogatni téged és elfogadni az új helyzetet.

(Én 18, párom 22 volt amikor összejöttünk. Ennek lassan 11 éve, és most várjuk az elsőt.)