Aki nagyon rosszul viselte a terhesseget, hogy bírt következő gyermeket vállalni?

Most készülök a következőre. Baromi sokat beszélgetek erről a férjemmel, családtagokkal, barátokkal. Eljutottam odáig, hogy eszembe jutott néhány kedves emlék a terhességem idejéből és jó érzéssel töltött el a gondolat, hogy újra átél héten.

Mindenképp jó ha meg tudod fogalmazni a félelmeidet és van kinek elmondani őket. Az se árt ha van mondjuk tapasztalata amit meg tud osztani veled.

Az első terhessègem nagyon nehezen indult. Az 5. hèttől a 16. hètig alig bìrtam kikelni az àgybòl. Napi 6x-7x hànytam, a vìz is sugàrban kijött belőlem, mèg èjszaka is hànytam többször. Fogytam 5 kilòt, ès egèsz napos, àllandò hànyinger, èmelygès, szèdülès volt rajtam. Visszagondolva azt sem tudom, hogy a vizsgàlatokra hogy mentem. 🤔 A 16. hèt utàn màr nem hànytam, de a 20. hètig rosszul voltam. Utàna màr nem volt semmi bajom. Mikor a màsodik baba szòba került itthon, èn màr annyira akartam, hogy ez eszembe sem jutott. A pàrom hozta fel, hogy majd megint milyen rosszul leszek. De ez sem tàntorìtott el. Aztàn terhes lettem, ès bàr kb a 9. hètig elèg gàz volt az èbredès utàni 2 òra, ès napközben is sokat èmelyegtem, de mindössze 1x hànytam ès a 9. hèt utàn nem volt semmi bajom. A harmadik babàval màr egyszer sem hànytam, voltak èmelygèsek, szèdelgèsek, szagèrzèkenysègek, de talàn 2-3 hèt volt ìgy, aztàn màr azon izgultam, hogy mièrt nem vagyok rosszul, mièrt nem èrzek semmit. Az első kisfiù, a màsik kettő kislàny lett. Azt mondjàk, nem függ össze nemmel a rosszullèt, de nekem az első tök màs vàrandòssàg volt, mint a màsik kettő.

Szòval egyàltalàn nem biztos, hogy a következő terhessèg is ugyanolyan lesz. Lehet, semmi bajod nem lesz. 😊

Első terhességemet nagyon jól viseltem, szerettem is várandós lenni!

aztán most a másodikat megszenvedem, 38 hetes vagyok remélem kibújik jövő héten legkésőbb...

most ott tartok,hogy nem akarok többet terhes lenni..viszont 6-7év múlva szeretnénk még egy gyermeket

reménykedek,hogy az idő megszépíti az emlékeket

Elsőnél a 14. hétig volt hányás, nonstop erős hányinger, borzalmas szarul voltam, aztán már jó volt. Viszont a végén terhességi magasvérnyomás, toxémiától rettegés (végül nem lett), farfekvés miatt császár és a meglepi... született 38. hétre egy 2200 grammos babám. Méhen belüli retardáció, ami senkinek nem tűnt fel előtte...

A másodiknak úgy mentem neki, hogy a hányást túlélem, a többi meg jó eséllyel nem ismétlődik. A rosszullétek erősebbek voltak, néha vért hánytam a savtól, de a 10. hét után sokat javult, a 16. héttől megszűnt. Na de... 34. héttől már megint emelkedő vérnyomás, 36.-tól már gyógyszer rá, toxémiától rettegés (most se lett). Majd rohamosan elfogyó magzatvíz, megint retardáció, császár. Csak az új doki időben kapcsolt, így a fiamnál kismértékű volt a retardáció, 2670 gramm lett.

Hogy megyek neki harmadjára... hát, én már sehogy. Nagyon nagy szerencsém van, mert mindkét gyerek teljesen egészséges lett, csak picik voltak. De nem merem megkockáztatni, hogy harmadjára esetleg ebből koraszülés legyen, vagy az elfogyó magzatvíz miatt oxigénhiány. Ismételődő dolgokról van szó sajnos. Nem tudhatom, hogy végig tudnám-e vinni ismét a terhességet, vagy hamarabb jönnének a bajok. Én is idősebb lennék, az általában csak ront a helyzeten. Arról nem beszélve, hogy idegileg borzalmasan megviselt a második terhesség vége, hogy minden vizsgálatnál rossz hír, megint nem jó valami... Akartunk harmadik babát, de nem kísértjük a sorsot, örülünk az egészséges kislányunknak és kisfiunknak.

Személyes tapasztalatom nincs, de barátnőm végighányta mindkét terhességét. Ráadásul az első fia nem egy könnyű baba, sokat éjszakáztak, stb. Másodikat bevállalta ennek ellenére, mert szerettek volna még egy gyereket. Reméljük nyugodtabb baba lesz a második. :))

Ezt szerintem érzi az ember, hogy miért vállalna be másodikat. Van, aki nem vállal, más meg igen. Én pl. egyke vagyok, pedig anyukámnak könnyű terhessége volt és közepesen rossz szülése. De később úgy döntöttek, hogy nem akarnak még egy gyereket.

Egyik döntés sem rosszabb a másiknál.

Elsővel 20. hétig hànytam, ès mèg azon túl is a vègèig nèha.

Szerencsère a szüleim nagyon segítőkèszek voltak, odaköltöztem hozzájuk a fiammal a második terhessègem felére.

21. hétig hánytam, és utána is nagyon nehèz volt.