Ha lesz egy gyerekem fiatalon, attól még a gyerek mellett lehet életem, vagy csak ha már felnőtt?

Gyerekkel az élet sok "ha"-ból áll.

Hogy a te példáidon szaladjunk végig:

"Természettúrákra szoktam járni kutyámmal, minimum kéthetente-hetente fél-egész vagy 2-3naposokra."

HA eltűri a kendőt és te is bírod, akkor ezt a programot már korán újra élvezheted. Persze jóval több cókmókot cipelve és 2-3 napra inkább extrém túrának minősül gyereket cipelve.

"Napi szinten minimum egy órát edzek intenzíven, de inkább 2-t és klubba is járok heti 4x(vagyis csoportos önvédelmi edzésre)."

HA van aki vigyáz rá helyetted, DE a korai intenzív edzés betesz a tejtermelésnek, ez meg üti az előző programodat, mert anyatejes gyerekkel sokkal könnyebb pl: túrázni, mint azzal akinek cumit kell sterilizálni, vizet melegíteni, tápszert keverni.

"Nemrég érettségiztem és most kezdtem két hónapja egy tanfolyamot, ezután van még két tanfolyam, amit szeretnék elvégezni."

HA jó alvó vagy más vigyáz helyetted rá és HA kitartó és szorgalmas vagy.

"Mellette nyelveket tanulok és szerelek, programozok(tanulok)."

Dettó mint az előbbi.

"Mint említettem, van egy kutyám, meg egy nyulam és egy hörcsögöm. Kutyával kéthetente kutyás program(kutyasuliban vagy külön csoportok)."

Az állattartás és a gyerek nyilván nem zárja ki egymást, de rangsorolni kell. Eldönteni ki is a gyereked. A baba vagy a jószág.

"Illetve munka, de az alap ugye."

Gyerek mellett nem annyira alap. Bizonyos munkakörök, munkaidők csak erős családi támogatással űzhetők (logisztika ki hozza-viszi óvodába, iskolába ki van vele ha beteg...).

11 nagyon jól összefoglalta.

Nekem az a véleményem, hogy hatalmas váltás van aközött hogy csak én vagyok az én életem, azt csinálok amit akarok, túrázok, tanulok, jövök megyek, bulizok, edzek keményen (mert ez amit írsz , nem a heti 2 kismama torna :D ) és aközött hogy a gyerek szépen keresztülhúz néhány számítást .

Nem vagyom abortusz párti hangsúlyozom és nem tartom jó ötletnek, de az is hibás vélekedés hogy ugyanmár, minden megy majd ugyanúgy.

Nem megy.

Le kell adni a dolgok egy részéből, vagy eltolni, vagy mindenesetre mindez egyszerre nem fog menni, mert vminek a rovására megy majd.

Lehet hogy egy áldott nyugis, eszik, alszik csecsemőd lesz, de lehet full hasfájós, nem alvós.

Azt írod egyedül neveled majd.

Remélhetőleg lesznek nagyszülők, akik segítenek neked, mert jól ki lehet purcanni kend egymagad.

Plusz az esetlegesen nem alvós sírós hasfájós baba mellett nem igazán lesz erőd a természetjárás , 2 órás edzés PLUSZ tanfolyam PLUSZ munkához...

Ha egyedül vagy, dolgoznod is kell hiszen miből tartod el magatokat?

Nem azt mondom, hogy később nem szivárognak vissza majd a hobbik, kedvtelések az életedbe , és nem fogsz tudni tanulni- (és kívánom is hogy így legyen) de hogy NAGY a váltás,arra jobb ha felkészülsz lelkileg.

Nekem volt párom, idősebb is voltam (25) amikor becsúszott úgymond a baba de sokként ért, hogy oda a saját életem úgymond.

A baba egy tollvonással keresztül tudta húzni a terveimet.

Azóta persze belerázódtunk, születtek tesók is, rengeteget kirándulunk, dolgozom is, sportra is jut idő, gyerekek között egy két tanfolyam is sikerült (mert érdekelt a téma, de sajnos nem dolgozom benne) de ezek EGYSZERRE inkább csak akkor mennek amikor egyrészt van segítségem (ez most akár a férj akár a nagyszülő vagy bébiszitter) vagy pedig baromi hatékony időbeosztással ( 2 órás edzés pl. SOSE fér bele , de már nem is törekszem rá).

Negatívnak tűnhet és biztos lepontoznak, de én így gondolom, jobb ha az ember nem arra számít hogy jaj hát majd gyerek mellett minden ugyanúgy marad.

Nem marad úgy, más lesz, de ugyanúgy gyönyörű :) Egy percig nem bántuk hogy korán lettünk szülők.

21 évesen bőven tanultam még. Olyan hivatast választottam amelyben a tanulás 27-28 évesen ér véget. Kemény vizsgákat kell tenni bőven azután is hogy befejezted az egyetemet. Ezért nem mertem, akartam babát ezen vizsgák előtt. Most 38 vagyok. Van egy 7 éves és egy 7 hónaps lányom. Kettejük között meg az a Picilányom aki a szívemben növekszik tovább. Nehéz volt mindegyik terhességem. Ezt nem láttam előre. Ha ezt tudtam volna hogy nekem csak nagy nehézségek árán sikerül a terhességeimet kihordanom biztos hogy nem vártam volna 30 éves koromig. Mai fejemmel tudom hogy korábban kellett volna szülnöm. Pláne hogy nagyon boldog lennék ha lehetne még egy egészséges élő gyermekem. Ennek azonban sajnos legkorábban 2 év múlva vághatok neki. Most jó lenne az az öt év ami elment...

Nem szünik meg az életed egy gyerek mellett. Átalakul. És lehet cisszasírod h jaj mennyivel könnyebb volt nélküle. De egy gyerek annyi csodában részeltet amennyit máshonnan nem kapsz meg. Ennél nagyobb és színesebb utazás a világon nincs is!

Ezt klasszul elképzelted! Aztán megszületik és keresztbe húzza az egészet.

Ahogy írták már, ilyenkor sok a HA!

Ha felébred míg tanulsz, oda veszed és olvasod neki, erre majd megnyugszik, vagy nem.

- ha egyáltalán fog aludni, és nem naphosszat sír

- ha hagyni fogja egyáltalán, hogy leülj, mert lehet, hogy nyugszik csak meg ha setalsz vele

- ha lesz egyáltalán erőd tanulni, ugyanis egy hasfajós baba mellett lehet, hogy se nappalod, se éjszakád nem lesz.

"Meg nem tudom ki hogy van vele, de sztem, amikor babád van, megismersz olyan szülőket, akiknek szintén kisbabájuk van és ha egyeztetünk sztem időnként megoldható, hogy ha közel vagytok egymáshoz akkor vigyáztok egymás gyerekére. Vagy ez hülyeség? Egyáltalán kiben bízhatok?"

Nekünk vannak ilyen barátaink. Na nem újszülött korból :), de bölcsiben ismerkedtünk össze, jártunk együtt járszótérre, később ment a telefonszámcsere, szülinapi zsúrra vagy rossz időben egymáshoz meghívás... És később (2,5-3 évesen) már volt olyan, hogy egymásra is tudtuk bízni a gyerekeket, hiszen azok is megismerték a barátaik szüleit, és minket is az ő gyerekekük. Ez szerintem még kevésbé is zsákbamacska, mint egy egy-két alakalomból megismert bébiszitterre bízni. Ugyanakkor csak baráti szívesség, szóval rendszeresen persze nem illik magunkat vendégségbe hívatni. De az együtt való programok is jó élmények, hiszen mi szülők is élvezzük egymás felnőtt társaságát és tudunk beszélgetni viszonylag nyugodtan, mert a gyerekek is jobban lefoglalják egymást. Nagyobb gyerekeknél (ez is saját tapasztalat, jellemzően nagycsoporttól), meg már simán vannak olyan kevésbé közeli barát gyerekek, akik együtt járnak különórára, és hol egyik, hol másik szülő vállalja, hogy nem csak a sajátját viszi. De itt is persze annak a szülőnek is közbe jöhet bármi, ahogy neked is, de nagy könnyebbség ez is. Szóval érdemes barátságosnak, nyitottnak lenni ezért is.