Baba előnyök, hátrányok?

Nálam így van/ volt:

Terhesség: 6 hónap kórház, műtét, folyamatos aggódás, hogy ne vetéljek el, aztán meg ne legyen koraszülött -mindegyikre nagyobb volt az esélyünk, mint arra, hogy nem úgy lesz. Életem legrosszabb időszaka volt. Rettegtem, hogy mi lesz a babámmal...

Szülés: Indított volt, idő előtt be kellett fejezni a terhességem. Az oxitocintól csak iszonytos fájásaim lettek, de hatástalanok, így császár lett; ami megint csak szívás volt, mert nagyon lassan épültem fel, kb. fél évig fájdalmas volt minden pisilés...

Babázás: A kislányom kárpótol mindenért. Nagyon-nagyon 'jó' baba! Kezdetektől átalussza az éjszakákat, mindent megeszik, nagyon könnyű, és értelemszerű Vele minden. Sosem voltam még ilyen boldog, kipehent vagyok, és vidám. Élvezem a Vele töltött idő minden percét. Nem megterhelő, pl. hogy a Boci-bocit egész eddigi életemben nem hallottam még ennyiszer; hogy ahányszor elszámoltam már tízig, elszámolhattam volna már egymillióig is;

hogy annyiszor utánzom az állathangokat, hogy néha már kételkedem emberi mivoltomban...

Nekem megérte, és megéri. Kiteljesedtem, mint feleség, mint nő és mint anya. Sokkal jobb, mint amire eredetileg készültem.

Gyereket vállalni csak úgy érdemes, ha tisztában vagy avval, hogy utána soha többé nem leszel "szabad". Nem mehetsz oda és vehetsz meg akármit, egy ideig a szoptatás miatt még enni/inni sem azt ehetsz/ihatsz amit szeretnél. Bármit is teszel azután, mindig úgy kell döntést hoznod, hogy figyelembe veszed a gyermeke(i)d érdekét is. Ha mindez rémülettel tölt e, akkor ne vállalj még gyereket!

A terhesség alatt megváltozik a tested, utána pedig van pár nagyon-nagyon strapás hónap, amikor lehet, hogy max egy-két óra alvás jut éjszaka, és az is lehet, hogy több részletben. Folyton aggódni fogsz, hogy a babád eleget evett-e elég jól gyarapszik-e, aztán hogy mikor fordul át, mikor jön ki a foga, miért nem kúszik/mászik már, mikor indul el, mert jaj, a szomszédé már ugyanennyi idősen jéghokizott. Aztán jön a többi, mikor beszél már, jaj, mikor lesz szobatiszta, mehet-e suliba vagy vissza kell tartani egy évet...stb.

Viszont sok örömet ad. Élmény felfedezni benne a saját gyerekkori önmagunkat, hogy örökölte sport/rajz egyéb tehetségedet, elolvadsz amikor először mondja, hogy anya, szeretlek és hozzád bújik. Büszke vagy, amikor először leírja a nevét vagy érmet nyer az úszóversenyen, szépen szaval az anyák napi ünnepségen...stb.

Viszont benne van a pakliban, hogy nem olyan gyereked lesz, amilyet elképzelsz... le lesz maradva, testi hibával/fejlődési rendellenességgel születik, és folyton hordani kell gyógytornára, logopédushoz, gyakorolni kell vele otthon, hogy beérje a társait...és hallgatod a szomszédtól hogy jaj istenem, Pistike még mindig nem beszél/jár, miért kapott SNI kódot szegényke...stb.

Erre is fel kell készülni.

Nekem három gyerekem van, és van köztük fiú is lány is, kimagaslóan tehetséges és problémás is.

Mégis úgy érzem, velük teljes az életem és egyiküket sem cserélném el semmiért.

Igaz nem csináltam óriási karriert és nincsen Rubint Réka testem sem, de összességében nem bánom, mert az igazi és feltétlen szeretet, amit a gyerekektől kapok, bőven kárpótol az előbbiekért.

Ennyi.