Ilyen szomorúság terhesen?

A terhesség önmagában nem ok arra, hogy be kelljen zárkózni, de nem mindenki viseli egyformán.

El kell fogadni hogy most ennyit bírsz. Nem tudom hány hetes vagy, de talán nem is lesz így végig, és még új erőre kapsz.

Annyi programra menj, amennyi jól esik.

A baba most az első, ezt a normális barátok megértik.

Hű én nem akarlak elkeseríteni, hanem csak a saját tapasztalatom miatt felvilágosítani: ez sokkal rosszabb lesz amikor megvan a baba. :/ Tudom, azt hiszed, hogy majd ugyanúgy jöttök-mentek de ez minimum 1 évig nem így lesz. Dettó ugyanilyen pár voltunk... Aztán amikor megszületett a kisfiam, utána esett le, hogy tényleg teljesen megváltozott az életünk, a kapcsolatunk, és hogy ez micsoda önfeladást igényel. Kőkemény depresszióba csúsztam miatta, ami persze terhesen se szerencsés, de amikor ott a baba még rosszabb. Aktívan foglalkozni kellene vele, mosolyogni rá, örülni neki, szeretgetni... én meg ott voltam, mint egy kupac szomorú szar...

Kérlek áldozz időt arra, hogy önismeretet fejlessz és tudatosítsd, hogy REÁLISAN mivel jár egy kisbaba nevelése. Érezd át és fogadd el, hogy a dolgok egy időre nagyon megváltoznak, de pár év és gazdagabb lehet minden programotok, amikor már egy tok jó arc kis emberrel csináljátok :) Addig pedig legyél önmagad legjobb verziója, legyél a legjobb anyuka amire csak képes vagy, hogy a legtöbbet hozd ki a gyermekedből.

4-el nem értek teljesen egyet.

Szerintem pont a szülés után ha összehangolódtatok, olyan fél éves koráig tök jól lehet jönni-menni programozni. Egyes rugalmas babával még tovább is.

Utána jön a fix napirend, ami röghöz köt, olyan másfél-két éves koráog.

És nekem csak (négy) szoptatóy babával vsn tapasztalatom, de ha tápis kesz, vagy elválasztódik korán, akkor még hamarabb szabadabb lesz az élet.