Engem visel meg csak ennyire a terhesség?

Hál Istennek nem mondenkit.

Engem nem viselt meg

1 hét terminustúllépéssel költöztem.

Szülés után is fitt voltam

De a szerencsés kisebbség közé tsrtozom, mert a többséget ha annyira nem is mint téged de megvisel

Kitartás!

Mi sok gyereket szetettünk volna.

A harmadik után úgy éreztem, hogy nem bírom többé végigcsinàlni. Aztán eltelt pár év, és még egyre rászántam magam, mert vàgytunk a babára, de az egyik fő meggondolni való az volt, hogy hogyan viseljük el azt a 9 hónapot.

Megérte, de nagyon kínlódtam.

A szüléseim cserébe mind nagyon szépek voltak. Ha csak az lenne, jöhetne még. 😀

Hogy mennyi gondom volt, azt inkább le se írom. 😂

A vaspótláshoz csak annxit, hogy az intravénás nekem megváltás volt. Heti kétszer kellett szurira járnom a házi orvoshoz. Sokkal hatásosabb volt mint bármilyen tabletta, és nkncs mellékhatása sem. Szóval no para.

nyilván nem csak téged visel meg, sokan vannak akiknek tényleg terhes a terhesség!

második babánkat várjuk, mindkettővel kb. 14.hétig pokolian szenvedtem a hányingertől/rosszzullétektől

az elsővel kb. 36.hétig álmosság gyötört(de aludni persze nem tudtam), de azonkívül semmi más problémám nem volt,sőt a végére nagyon fitt lettem

most a kistesóval 24 hetes vagyok, állandóan becsípődik valami a farizmomnál, alig bírok néha emiatt megfordulni az ágyban, vagy felkelni az ágyról 😂sőt sose volt előtte húgyútifertőzésem, se gombám...hát most így a másodiknál ezt is sikerült elkapnom 😕mai napig néha visszatér a hányinger, és a babám annyira izegmozog,hogy néha olyan pózokban van...hogy fulladok, de nagyon durván

de ezekellenére én élvezem a várandóságot, nem élem meg rosszként szerencsére 😊

kitartást!

Barátnőm végigszenvedte az egészet. Olyan rossz volt neki, hogy már kisiskolás a gyereke, mire bele mertek újra vágni. Eredetileg kisebb korkülönbséget szerettek volna.

Engem ennyire azért nem, de közel se voltam a gondtalan terhességhez. Az eleje és a vége is nehéz volt, főleg a második terhesség, néha úgy fájt a derekam, hogy lépni alig bírtam, elsővel a gyomrom égett állandóan, aludni főleg a másodikkal nem tudtam. Kollégáim közül talán 1 volt, aki jól volt, de az utolsó pár hétben azért panaszkodott ő is - bár 37 hetesen már féltettük, nehogy ott szüljön meg. De az összes többi kolléga nehezebben viselte, a nagyja max a harmadik trimeszter elején el is ment táppénzre.

Sosem volt semmilyen tünetem egyik gyerekkel sem. Számomra a legcsodásabb állapot, ha lehetne, folyton terhes lennék. 😊

Ettől függetlenül sajnálom, hogy így alakult és remélem, emiatt nem döntesz amellett, hogy egyke legyen a gyerkőc, mert a testvér a legjobb dolog a világon!

Az első terhessegem egész jó volt. Igazábol csak a 12.hétig volt émelygés, persze a kivánósság meg a sítósság megvolt, de fizikailag mentem szaladtam.

Én naiv azt gondoltam, majd a második is ilyen lesz, folgozok, ameddig bírok, de november végéig terveztük a főnökömmel. Persze a baba vagy a sors közbeszólt. Lett egy hematómám pont a baba mellett, plusz majdnem elment a magzat, progeszteronra volt szükségem. 8.héttől 2 hónapig masszív émelygés, szagundor, enni semmit nem tudtam, inni is alig, max almát tudtam lenyomni a torkomon, és csak aludtam szinte. Aztán jött a derékfájás, a szédülés, plusz a húson kívül mást nem tudtam megenni. Most a 36.hetet taposom, alul mindenem fáj, a derekam is, éa folyzon jóslózom, ami az elsővel nem volt.

Még szerencse, hogy a párom megértő, és ott segít, ahol tud, bár nem hagyhattam el magam, a nagyobbat oviba vinni, vagy hozni kell a mai napig úgy, hogy már megint sok pihenésre lennék ítélve, mert nyilni kezdtem.

Szóval nem, nem csak téged visel meg, csak mások nem panadzkodnak anonim oldalakon. Én is írhatnék még ódákat, mennyire megvisel, és hogy már vágom a centit a szülésig, de nem teszem. Igyekszem az ünnepre készülni, meg a nagy gyerkőccel játszani, elterelni a figyelmem, így nem olyan nehéz, vagy legalábbis a nagy igyekszik elterelni a figyelmem...