Milyenek a szülési emlékeitek, hogyan történtek? Féltetek előtte? Mire számítottatok és milyen volt a vége?

37+6 hetesen beindult nst kozben a szules (2perces fajasok) amit nem ereztem, az nst vegen mondta a szuleszno h hopppaa,szulunk.. en meg csak neztem.. sajnos nagyon veszelyes tud lenni ha vki nem erzi. En nem tagultam. Igy nagyon gyorsan peregtek az esemenyek . Félni sem volt idom, es nem is feltem inkabb utaltam a kiszolgáltatott állapotot.. 2x mehszajat tagitottak,na az nekem baromira fajt. Jobban mint a beinditott fajasok,de mindenki más(!!!)

Nekem vegul csaszar lett, pici vagyok, nem tagultam es kisfiam szivhangja is folyton a béka segge alá esett. Igy megmutottek, draincsőn kivul arrol nincs rossz elmenyem, talan annyi h feltem amikor mutet kozbem iszonyuan szurt a bordam es a mellkasom a jobb felemen, par percig imadkoztam h meg ne haljak aztan mondtak h normalis , gondoljak szép dolgokra es lelegezzek melyeket a maszkba,jobban is lettem es kozben fel sírt a kisfiam is...:)

Fajdalom lesz, az biztos , egyenfuggo h mennyi, mikor,mi miatt. Mindenki maskeppen birja, de akkora az adrenalin loket h csak sodrodik az ember a tortenesekkel..:)

37.hétben jártam, mikor elkezdtem rendszertelen (hol 10,hol 5 de volt hogy már 3 perces) fájásokat érezni.

Már hajnalban elkezdődött, délelőttre erősebbé vált, én csak délután fél 4kor mentem kórházba. Orvos megvizsgált, mondta szülünk, előkészítettek 4kor oxitocinra kötöttek,fájás gyengeség miatt.

Nem mondom hogy nem fájt a vajúdás mert hazudnék, de egészen kibírható fájdalom volt. 20:20-ra megszületett a gyönyörű kisfiam, a fájdalom is rögtön elmúlt. Összesen 5 óra volt az egész, szerencsés voltam. Ne aggódj, nem vészes! :)

Üdv 23/N első babás anyuka

magától indult be a kiírt napon! nem féltem egyáltalán, igazából már nagyon vártam 😁 nagyon nehéz volt a hasam, és hozzámképest óriás

felkészültem a legrosszabbra, hogy tuti nagyon fog fájni és megszenvedem a kisfiunkat...ennek ellenére, amíg nem repesztettek burkot, sima rendszeres enyhe fájásaim voltam..utána fájt deréktől combig, de csak 1-1,5 órát és 10perc alatt kibújt az óriásbabám 😊3800gr53cm

Hát azt hittem, majd egy nap jönnek a fájások, besétálok a kórházba, aztán valahogy csak lesz... az tuti, hogy nehezen bírom majd és valszeg méltóságom is csorbul, viszont max. egy nap, talán kettő és lesz egy gyerekem, annyit meg féllábon is, mert hát más is megcsinálta már, úgyhogy inkább nem gondoltam rá. Erre egy vizsgálat alkalmával bent fogtak a kórházban a 35. héten és 3 hétig voltam bent... mindenki jött és ment, én meg csak maradtam, napjában többször jól megijesztgettek, de baba sehol, majd egyik este mondták, hogy akkor másnap császár. Beöntés, miegymás, tele volt a kórház, pucéran infúzióval a kezemben üldögéltem egy raktárhelyiségben, néha rám nyitottak, hogy ja már itt is vannak... aztán séta be műtőbe, szuri a hátamba és onnantól csak a fejemet éreztem, a paravántól nem láttam semmit, a lámpa a szemembe világított, hányingerem volt, rángattak, de magamban azon röhögtem, hogy na ez totál olyan, mintha elraboltak volna az ufók :) Aztán kivették a babám, aki egyáltalán nem úgy nézett ki, mint amire számítottam, de nagyon aranyos volt, nagyon tetszett és persze elsírtam magam. Aztán odaadták apjának...

A másodiknál nem volt ilyen gubancos kezdés, egyik éjszaka szimplán egy hatalmas tócsában ébredtem. Apa maradt a nagyobbal, én mentővel be. Akkor már voltak fájásaim olyan 5 percenként. Mikor Apa két óra múlva beért még nem volt rosszabb, csak gyakoribb. Mire a doki reggel beért, már nagyon sűrű volt, de fájdalomra még mindig volt ennél ezerszer rosszabb menzeszem, de azt mondta, legyen ez is császár, mert már több, mint 8 órája elfolyt a magzatvíz és még semmit nem tágultam. Úgyhogy olyan 9 felé lett hely a műtőben és onnantól tudtam a forgatókönyvet. Kicsit sajnáltam, hogy nem jött össze másodjára sem, de nem éltem meg olyan kudarcként vagy idegenül, mint az elsőt, ahol csak kilakoltatták. Úgyhogy végülis ez így jó emlék volt. És hát a lényeg a végeredmény :)

Babának egymás után többször rossz lett az nst-je ezért 38. Héten megindították a szülést. Burkot repesztett a doki..az kellemetlen de gyors. Mivel szemműtétem volt és -12 dioptriás szemem könnyített szülést javasoltak. Doki azt mondta ha úgy látja, hogy gyorsan megleszünk akkor megpróbálhatom természetesen.

Kaptam lódózis oxitocint amitől 1 óra alatt erős 1 perces fájásaim lettek. (Nyilván így a fájdalomcsillapító ki volt zárva mert ott volt a császár esélye) A vajúdás nem volt könnyű de mire kezdett nagyon kimeríteni már mentünk a szülőszobára. Délben repesztettek burkot 13.43kor megszületett a kisfiam. Gyakorlatilag 6 nyomással és egy kis vákummal.

Nem mondom, hogy nem fájt. Nem eufória és csoda d3 nyilván megéri. Motiváljon h ha túl leszel rajta ott lesz a pici Amiben én ritka szerencsés voltam az h minden gyorsan történt. (Pedig első baba és majd 4 kiló) Mire elkezdtem sírni a szülőszobán már vége is lett. :) (én utána mondjuk a viharos tempó miatt 4-5 órán át reszkettem)

A kislányomat indítani kellett mert nem akart jönni magától. 41. hétre született, időpontra mentünk a kórházba és be kellett feküdnöm a szülés előtti este. Nem féltem előtte egyáltalán mert úgy voltam vele, hogy az segíteni rajtam nem fog és szülési tervem sem volt mert ez nem kívánságműsor és nem akartam csalódni ha nem a terveim szerint alakulnak a dolgok. Végül a burokrepesztéstől számolva 10 óra múlva gátvédelemmel világra jött a kislányom. A kitolás jobb mint a vajúdás mert van célja és nem csak úgy fáj, ott már nagyon közel a vége, meg is tudod érinteni a kis fejét. :)

Ne félj, képes vagy rá, a kicsi nem fog bent maradni. Könnyű szülést kívánok. :)