Első babát várom, de sokat gondolok az öngyilkolásra mit tegyek?

Nem várt baba volt, becsúszott!!De mindenki mondta a szüleim a "párom", hogy ők szeretnék és mindenben mellettem állnak aminek örültem és így meg is tartottam a picit.

Viszont hirtelen történt minden! Eléggé felelőtlen voltam 1 hónap alatt csúszott be a baba kalandból lett! Így Megsem ismertem igazán a "párom" ... Nem is szeretem hiszen csak egy kaland volt. De a baba miatt próbálkoztam egy ideig, hogy működjön de nem ment.. Egyszerűen nem is érdekli amit mondok, nem törődik az érzéseimmel én pedig nem tudok egy ilyen emberrel lenni.. Szakítani akartam vele, de az anyám is folyton veszekszik velem próbál hatni rám a lelkembe tiporni..azt akarja hogy az legyen amit ő mond! Mindig szid, hogy milyen nő vagyok... Milyen anya leszek így.. Nem igaz hogy nem tudom szeretni a gyermekek apját és hasonlokb..

Mindig a páromat védi a lányával ellentétben..

Holott minden egyik pillanatról a másikra zuhant a nyakamba! Egy nem kívánt terhesség, egy kalandből jött pasi..

Az elején mindenki mondta hogy segít meg mellettem állnak ja... Látom!!! Amióta terhes vagyok folyamatosan csak idegeskedem egyszerűen elegem van az életből hogy mindig csak bántani kell engem és egy csepp megértést se kapok!! A baba miatt tartózkodom már csak az ongyilkossagtol!arra gondolok hogy ahogy mindenkinek neki is joga van az élethez ő nem tehet róla hogy ilyen "gyenge" vagyok és már depibe kergettek...

Ha anyámnak vagy bárkinek pedig elmondanam hogy már erre is gondoltam Még jobban le lennék csak teremtve, hogy milyen hülye vagyok így nem gondolkozok egy anya és hasonlók! Holott egy kis megértést szeretnék és azt hogy valóban mellettem álljanak!! Olyat sokat kérnék?! És ez nem is egyik pillanatról a másikra lett már több mint 2 hónapja vagyok így! Hogy mindenki ellenem van. Próbáltam erős lenni de eddig ment.

Szerintetek mit tegyek??

Senki nem törődik az érzéseimmel..