Pár hónapos baba mellett miért akartok gyorsan újra teherbe esni?

Ezt èn sem értem meg soha.

De nekem mèg ha egy èves a kicsi, akkor sem szerettem volna teherbe esni.

Nem is vàgytam rà, kerek volt a vilàg 3an, ki akartam èlvezni, ès maximális figyelmet adni neki.

2 éves ès 2 hónapos volt, amikor elkezdtem vàgyni a kicsire, össze is jött egyből.

Ès hàt ismèt borzalmasan vagyok, fekszem, hànyok mindig.

Szerencsére van csalàdi segítsègem, de ha nem lenne, nem vàllaltam volna most. Így segítenek a naggyal, míg jobban leszek.

1-es, nàlam a terhessèg brutàlisan betegség, rosszabb!

A naggyal majdnem kiszáradtam, 0-24ben hánytam a feléig... szóval nagyon szerencsés vagy, hogy nem volt bajod!

Nagy bátorság (vagy botorság, ha rosszul sül el) az biztos.

Nálunk most lesz 3 a "nagy" és így várom a kicsit, de így se könnyű.

Még nem ovis, mert nem szobatiszta (és nem is oviköteles), nehéz 2 hányás között tartalmasan foglalkozni vele, kezelni a hisztijeit hormongőzösen. Nyilván az a része könnyebb, hogy már megérti a "mindjárt és a majd" szavakat, valamint nem magatehetetlen csecsemő, de többet is tud rosszalkodni, mint egy 4 hónapos. :)

En sem értem ezt, de nem is szólok bele. Én nagyon élveztem, hogy csak hárman vagyunk. Most jön a kistesó, 3honap híján 6 év lesz köztük, de a fiam nagyon várja. Tudom, hogy lesz egy időszak, amikor marni fogják majd egymást, mert öcsém és köztem is 6 év van, de ez minden testvér között így van szerintem és nem korfüggő. Nem csak akkor lesznek jó tesók ha alig van 13 hónap a 2 gyerek közt.

Mi is tök jól elvagyunk öcsémmel már.

Hát én el se tudom képzelni, mit csináltam volna, ha az első trimeszterben ott van nekem egy kisbaba, szerintem meghaltam volna. 0-24-ben nonstop erős hányingerem volt, hánytam, a sav végigmarta a nyelőcsövemet, de annyira, hogy véreset hánytam tőle. Volt, hogy a 3 éves nagynak négykézláb mentem a konyhába kakaót csinálni reggel, annyira szarul voltam. Epét hánytam éhgyomorra meg ilyen fincsi dolgok voltak. Én komolyan nem tudom, mi lett volna egy pár hónapos mellett, aki még szopik stb. A lányom viszont 3 évesen megértette már, hogy szarul vagyok, és nem tudok úgy pattogni, sokszor hozott nekem vödröt, hogy ha nagyon hánynom kell, ott legyen :D behozta a kekszet, türelmesen várt, mikor kértem, tök cuki volt. Sokat segített a férjem, a nagyszülők is, és még így is brutális volt. És összetettem a kezem, hogy mire most jött az ovis beszoktatás, félidős voltam és elmúlt ez, nem tudom, hogy oldottam volna meg oéyan állapotban.

Egyébként én is úgy voltam vele, hogy ki akartam élvezni a lányomat, legyünk együtt így hárman, amíg lehet. Amíg nagyon picinek éreztem, nem is vágytam babára, 2 éves kora után jött az érzés, hogy most már jó lenne, a férjemnek kellett még bő fél év. Így lesz 3,5 év a korkülönbség, januárban születik a pici, a nagy már nem köti össze a kistesót az oviba járással, és nem mellesleg a kicsivel is lesz közös idő, amikor csak ő van és csak rá figyelek. Szerintem neki is jár, ahogy a nagytesónak is megvolt ez.

Szóval nekem így ideális, a nagyobb gyerek oviskora előtt sose akartam tesót. Másnak meg máshogy jó, nekem teljesen mindegy, hogy csinálják. Ha nem is értem, miért jó, elfogadom.