Másnak is kezdődött így a szülés utáni depresszió?

Több veszélyeztető tényező is fennáll nálad, a védőnőnek komolyan kellene vennie a panaszaidat. Menj el a háziorvosodhoz, vagy egyenesen a területi ideggondozóba.

Okán = olyan

Pótnagyi kellene neked ha nincs nagyszülő, én is sokszor vigyáztam szomszéd kisfiúra, mert nincsenek nagyszülők, ilyenkor anyuka kimozdulhatott otthonról, vagy csak megnézett egy filmet otthon, pihent kicsit, és barátnők, akikkel összejöttök, sok más kismama is magányos, mi összejártunk, hol nála, hol nálunk.

Jó arc vagy 4-es, több ilyen kellene.

Beszélgess róla a férjeddel, ha nagypn nem bírod menj pszihológushoz. Keress hasonló helyzetű anyákat, beszéld meg velük hogyan oldották, oldják ezt meg.

Nem tudom depresszió, vagy a sok teher egyszerre rám szakadása volt e, én a 2al voltam úgy h azt éreztem h csak robot mód ellátom de ennyi, és nem szeretem úgy mint a nagyobbat. Ez a gondolat nagyon emesztett. A párom nem értett meg, ha próbáltam beszélni vele csak rosszabb lett minden, sokat dolgozott, dolgozik de ha itthon volt non stop ment a veszekedés vagy, feszült légkör volt. Nem éreztem semmi szépet, meghittet az egészben mint az elsővel. Pedig nagyon akartuk őt, meddőségire jártunk stb. Késöbb a nagy véletlen elég dúrván lefejelte a kicsit, akkor rettenetesen megijedtem, kórházba mentünk. Akkor és ott éreztem először h az a kicsi mennyire fontos nekem és mennyire szeretem. Rájöttem h a baj az az volt h szülés után visszacsöppentem a mókuskerékbe+ egy újszülöttel. Nem volt a babával mi időnk, h csak vele legyek. Az segített h beindult az óvoda és volt 4 órám mindennap csak a babával. Így érzelmileg közelebb került hozzám. Idővel megfejtettem h az is rátett egy lapáttal h azt az érzést vártam újra átélni mint az elsővel. De ugyanolyan már nem lehetett, mert nem az elsőt szültem. Most várom a 3at, ezeket a dolgokat úgy érzem rendbe tettem magamban. És várom h a baba is érkezzen majd. Most úgy vagyok h magát a terhességet nem tudom úgy megélni. 2 gyerek után szaladgálok, egyedül intézek, csinálok mindent. Letudom a vizsgálatokat és kb ennyi amit az új babával foglalkozok. Ambivalens, mert várom h itt legyen viszont vhol meg nem foglalkozok még gondolati szinten sem vele. Én azt gondolom h a leterheltség az oka ennek. Lehet kérdező, h neked is kéne ilyen ti időket tartanod, semmivel sem foglalkozni csak a babával. Vagy ha tudod, egy jó babysitterre hagyni a babát és tarthatnál én időt. Ezek fektudnak tölteni. Talán segíthet h kicsit más megvilágításban láthasd a dolgokat.