Nem vagyok anya-típus és borzasztóan szorongok. Néhány kedves szó olyan jól esne?
Sziasztok! 30 hetes várandós vagyok, 30 éves. A baba tervezett, nagyon várjuk és nagyon szerettem volna édesanya lenni. Reálisan felmértük, hogy ez mivel jár. Úgy érzem a döntés fejben és szívben egyszerre született.
Na most én soha nem voltam az a tipikus anyuka, nem találtam a kisbabákat aranyosnak és utáltam ha valaki a kezembe nyomta őket, soha de soha nem tudtam velük mit kezdeni. A babafotózásos giccses képeket egyenesen gusztustalannak tartom. Ennek ellenére soha nem gondoltam, hogy nem akarok gyereket mert anyu is ilyen karakter és egész életemben azt hallottam tőle, hogy az anyai szeretet határtalan, mindent felülír és a sajátjával mindig máshogyan van az ember.
A borzasztó szorongást most az váltotta ki bennem, hogy egy ismerősnél látogatóban voltunk, 9 hónapos a kisfia. Azt hittem így 7 hónapos terhesen már mashogy lesznek dolgok de nem........ rondának láttam ahogy mindig minden kisbabát, nem akartam hogy hozzám érjen és nem voltam képes másra gondolni csak hogy hogyan lehet ennyire önfeláldozó n viselkednie az anyukajanak és hogy nem érzi ezt tehernek?
Nagyon szorongok, hogy rossz anyuka leszek és hogy esetleg rossz döntést hoztam. Nyilván akármi történik a tőlem telhető legjobbat próbálom adni de mi van ha nem tudom úgy szeretni a fiam ahogyan kellene? Ha azt fogom érezni, hogy ez egy börtön?
Próbáltam a férjemmel ezt megbeszélni, nagyon nehéz volt de kitárulkoztam az érzéseiről és a félelmeimről és nagy csalódottságomra nem megnyugtatóan hanem negatívan,
dorgálva reagált.
Nagyon egyedül érzem magamat, negatív érzelmi spirálba kerültem. A legrosszabbkor és nem tudom hogyan másszak ki belole... :(
Kedves Anyuka!:)
Ne ess ketsegbe, ugy gondolom ez egy ideiglenes allapot. Hatalmas ujdonsag var rad es a parodra, viszont hidd el, ez pozitiv iranyban ertendo.
Megertem, hogy megijedtel es hirtelen negativ erzelmeid lettek, de ne magad hibaztasd, hiszen a legtobb ember igy reagal valamilyen sorsdonto esemenyre. A gyermek egy aldas es nagyon boldog leszel vele. Amint meglatod majd a babad, azonnal megfog, sott meg hamarabb is megvaltozik a velemenyed.
Ne felejtsd el az elejen mennyire szerettetek, ahogy irtad tervezett baba volt.
Hasonló voltam, azzal a különbséggel, hohy nem láttam csúnyának a babákat, messziről cukinak tartottam őket, de ennyi. Messziről. Nem akartam őket megfogni, rendesen féltem, ha a kezembe akartak egyet adni, nagyon kínos volt nekem mindig, hogy fingom sincs, mit kezdjek a gyerekkel, inkább kerültem őket.
Nos, a saját tényleg más. Vele tényleg ösztönből jött minden, bár előtte ezt csak dumának gondoltam őszintén szólva. Nagyon is el tudtam képzelni, hogy majd itt fogok állni, mint valami rakás szerencsétlenség, a gyerek bőg, én meg nem tudom, mit csináljak. Nem volt ilyen :)
Én is 30 éves vagyok, azóta a második babámat várom, nagyon pozitívan éltem meg a kislányom minden életszakaszát eddig, abszolút sikerült ráhangolódni az anyaságra. Szóval nyugi, a saját tényleg más, hiába hangzik közhelynek.
Mondjuk engem nem taszitottak ugymond a babak. Aranyosnak talaltam oket amig nem sirtak, ritkan lattam szepet is.
Tudtam hogy lesz majd egyszer gyerekem de ugy igazan nem vagytam ra. Aztan nem tervezetten lett, feltem mi lesz, mert a terhesseg alatt se volt semmi extra, a kotodessel is problemaim vannak. Ugy barataim sincsenek maximum ismerosok. Igazabol a ferjemem kivul senkihez se kotodok. Lett a fiam es kellett egy kis ido mig kialakult es most mar eggyel tobb szemely van akihez tenyleg kotodok. Tenyleg masabb a sajat sokkal. Idegen gyerekek meg most is surun idegesitenek ha ugy van.
Kedves Kérdező!
Soha nem voltam anyatipus.Nem olvadoztam a banktól és mások babai soha nem hoztak tűzbe.10honapja szültem.Imadom a picim,a világ legnagyobb kincse.Te is ezt fogod érezni a sajatoddal.
Ne várd azonnal a nagy anya lettem érzést eltart egy darabig.Nekem hónapok kellettek.Viszont napról napra egyre közelebb kerultok egymáshoz.Kitartast!😊
Hatos, neked akkor más bajod is van, nemcsak a gyerek. Pszichológushoz kéne fordulnod, lehet, hogy csak egy elhúzódó szülés utáni depresszió, de nem eltűrni kell a szenvedést, hanem tenni ellene.
Kérdező, hát csak dolgozz azokon a kapcsolatokon, a traumád a múlté, az nem akadályozhat friss barátságokat. Építsd a kapcsolatokat bizalommal, szükséged lesz rájuk. Ha te kedvességet adsz másoknak, azt fogod visszakapni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!