Van valaki hasonló "cipőben"? Mit tettél a tragédia után?

Kedves Kérdező!

Én is nagyon sajnálom, ami veletek történt. Végigolvastam minden választ, és mindenkinek igaza van, és tényleg ne hagyjátok el magatokat, tartsatok össze, ha nem megy még a beszéd, és te mégis szeretnéd magadból kibeszélni, keress valakit!!!Ha orvost, orvost, barátnőt, családtagot, vagy idegent, bárkit. Ha te neked így könnyebb egyről lépni a kettőre, tedd meg, különben belebolondulsz. A férjed másként gyászol, próbáld őt is megérteni, lehet neki idő kell. Próbáljatok azonban egy idő után erről beszélni, nehogy tényleg a kapcsolat tönkremenjen. Hidd el, igaza van mindenkinek, aki azt mondja, hogy ne keresd az okokat, nem kell, ennek így kellett történnie. A jó Isten egy ilyen hirtelen tragédiával zökkent ki valamiből, hogy végy észre valamit, vagy tanulj, legalábbis én így látom.

Mi idén január 8-án hajnalban, 33 hetesen vesztettük el a kisfiunkat. Aznap délután a védőnőnél még minden rendben volt. Éjjel begörcsöltem. Mire beértünk a kórházba és megvizsgáltak, a méhlepény teljesen levált és így már a babánk nem élt. Az én életem megmentették, mert nagyon nagy volt a vérzés, és még hála Istennek lehet gyerekem, mert a méhem felépül szerencsére, mert gyorsan intézkedett az orvosom (pont ő volt ügyeletben). A babánkat azonban el kellett temessük, végső búcsút vettünk tőle, és a mai napig minden héten meglátogatom. Szerencsére nem első baba volt, mert itthon várt az én két éves elsőszülött kisfiam, de hidd el, pokoli volt az a sok hullámvölgy amin átmentünk, én is és a férjem is. Engem azzal húzott ki a gödörből, hogy Jézus is azt mondta halála után "az élőkkel foglalkozzatok, és ne a holtakkal!". És ez erőt adott, mert nekem itt a kisfiam, akinek anya kell! Nem hagyhattam el magam. Neked/nektek még lehet babátok, ne csüggedjetek, gyászoljatok! Ha kell ordíts, ha kell sírj, ha kell, gyújts egy gyertyát, ha kell imádkozz! Nekem 5,5 hónap után még mindig nehéz, bár nem jártam orvoshoz, de sokszor átélem azt az éjszakát, elfog a vágy egy csecsemő iránt, stb. Nekünk várni kell. Az első kisfiam is császárral született, mert a nyakára tekerte a köldökzsinórt (őt is megmentették). Ezt a fiunkat altatásban végzett császárral vették ki, így most 2 éven belül 2 császárom volt, szóval hiába akarok nagyon babát, muszáj várni, érthető!!!

Ne haragudj a hosszú válaszért. Csak én is mint mindenki segíteni akartam azzal, hogy elmondom a mi történetünket. Ha ajánlhatok egy könyvet, amit feltétlen olvass el: Singer Magdolna: Asszonyok álmában síró babák! ( [link]

Nekem segített, nekem is ajánlották. Végig fogod sírni az egészet, de hidd el, talán egy kicsit könnyebb lesz utána.!!!Ha akarsz, írj privátban,és igyekszem segíteni.

Üdvözlettel, Enikő