Van valaki hasonló "cipőben"? Mit tettél a tragédia után?

Nagyon veled érzek, sajnálom a mi történt! Ilyenkor nehéz bármit mondani:(

Az első, amit tegyél, hogy derítsétek ki a dokiddal, mi volt az oka, hogy jó eséllyel elkerüljétek a következő babánál! Aztán sírd ki magad, gyászold meg a babádat, a fájdalmat meg kell élni, hogy továbbléphess. Tudom, elcsépelt, de az idő mindent megold, hidd el! Lesz másik babád, aki egészségesen világra jön, és betölti az űrt, amit most érzel. A babádat nem felejted el, de nem is kell, élhet veled örökké. Ő már egy kis angyal, és mostantól ő vigyáz rád, ezért mindig veled lesz.

És eljön az idő, amikor már nem fog így fájni, és újra belevágtok. Hidd el, minden rendbe jön!

Nagyon sok erőt kívánok neked, és gondolatban küldök pozitív energiát, hogy túl tudd élni.

Szia,

Tudom nem ez segít..... Nekem is mindenki csak egy "még rosszabb" történetet mesélt, azt hitte ezzel segít. Én 37.hétben vesztettem el a babámat, méghozzá úgy, hogy súlyos gond történt velem. Az én életemet tudták csak megmenteni, őt sürgősségi császárral próbálták kiemelni, de már késő volt. Ez idén év elején történt és bár az első hetek szörnyűek voltak, ahogy előttem is írták idővel egyre jobb... Soha nem fogjuk és nem is kell elfelejteni, de lesz még nekünk babánk aki legalább kicsit elhalványítja a rossz emlékeket. Tudom rosszul hangzik, de mindennek meg van az oka, valamiért ez velünk megtörtént.... talán egyszer megtudjuk miért, talán nem. Nekem pszichológus segített és segít most is, mert pár héttel az eset után mikor már úgy tűnt egyedül talpra állok, nagyon hirtelen mélyre zuhantam. Javaslom neked is az ilyen fajta segítséget, vannak dolgok amiben bármilyen jó családod, barátaid is vannak nem tudnak szakszerűen segíteni. Én most 5 hónap után, úgy érzem tényleg megerősödtem és bizony fontos is a lelki felépülés mert hamarosan pár hónap múlva újra próbálkozhatunk. Nagy hiba lenne belevágni ha még nem állnánk rá készen. Ha jól értettem neked nem császárod volt, ami talán azért jobb mert nem szükséges a teljes év várakozási idő... Kérj segítséget, nagyon kemény harc! A hormonok ugyanazt végig játszák velünk mint mással szülés után és még boldog anyukaként is előfordul a szülési depresszió. Az agynak utol kell érnie amit a test gyorsabban feldolgoz és néha úgy tűnik már egész jól vagy, majd újra jön egy rosszabb hullám. Kitartás, jön a szép idő, mozduljatok ki és küzdj de ne egyedül!!! A párodat ne hagyd ki, ilyenkor nagyon kell vigyázni a kapcsolatotokra, úgy mehet tönkre pár hónap alatt hogy észre sem veszed. Nagyon nehéz feladat vár rátok, máshogy éli meg ilyenkor a gyászt a férfi és máshogy a nő. Nekünk a családterápia segített. Szívesen levelezhetünk, bármiben segítek én nagyon sokat tanultam az elmúlt időszakban.

Első vagyok!

Borzasztó amit neked át kellett élned!Én nem éltem át ilyet, de az első babámat várom, szóval azért bennem is vannak már anyai érzések. Én szerintem ezen soha nem lehet túl az ember, csak megatnul együtt élni a gyásszal, és ha majd elég idő telik el, akkor eltudod dönteni, hogy képes vagy e ilyen emlékekkel újra megpróbálni a baba dolgot. De szerintem most pihenj, és gyászólj úgy ahogy neked megy. Ennél nehezebb és szőrnyűbb dolgon egy anya nem is mehet, mint amin sajnos neked kell most. A férjeddel pedig próbálj meg majd beszélni, neki se lehet könnyű, együtt kell ezt átvészelnetek.

Kívánok sok erőt és kitartást neked(nektek)!!!

Nagyon sajnálom, és részvétem a pici miatt.

Velem is megtörtént 2007-ben.

Annyit tudok neked mondani, hogy sírd ki, gyászold meg, és kérj segítséget szakembertől. Sajnos én nem tettem meg, azt hittem egyedül is sikerülni fog.

Van egy oldal, ez nagyon sokat segített: www.angyalokszulei.hu

Nagyon sajnálom én is ami történt veled, szinte hihetetlen hogy ilyesmi megtörténjék. Lehetne írni hogy az idő mindent megold, meg majd a következő baba, de tudom hogy ez nem vigasztal jelenleg, és abban is biztos vagyok, hogy jelenleg nem is tudsz belegondolni abba hogy újból babád legyen. Sírj és gyászolj ameddig úgy érzed hogy szükséged van erre, az biztos hogy nem lesz egyszerű. Az ember egy tárgy elvesztésétől is teljesen kiborul, nem hogy egy baba elvesztésétől, akit 31 hete hord a szíve alatt, táplálja és védi.

Az viszont fontos lenne hogy megtudjátok hogy valóban mi okozhatta ezt a tragédiát, hogy a jövőben elkerülhető legyen, ha elkerülhető.

Kívánom, hogy mielőbb nyugodj meg, és hogy ne roppanj jobban össze.

36 km

Szia!

Nagyon sajnálom,ami történt.Én az első babámat várom,és bennem is vannak félelmek.Vasárnap leszek én is 31hetes.Nekem is nagyon sokszor nem mozog a babucim,és nagyon meg szoktam ijedni.Én nem is tudom mit csinálnék,ha valami baja lenne a babámnak.El tudom képzelni,mekkora fájdalom van a szívedben,és most nagyon szomorú lehetsz,ezt nem is tudom hogy lehet feldolgozni.Tényleg nagyon nagyon sajnálom.Kitartás.

Szia!

Borzasztóan sajnálom én is,ami veled is megtörtént.Tavaly év elején én is elvesztettem egy babát majdnem ebben a hétben,amiben te voltál.Lepényleválás volt az oka,teljesen egészséges volt.

Azota megszületett a testvére,aki nemsokára 5 honapos lesz,de Őt soha nem fogjuk elfelejteni.

Sok eröt kivánok Neked,és ha ugy érzed,kérj segitséget szakembertöl.