Elmehetek táppénzre vagy várjak még?

Nyilván írtam is, hogy "szerintem felesleges"...szóval ez az én véleményem. :) De gondolom a kérdező ha már feltette a kérdést felkészült arra, hogy valaki esetleg más nézőponton van és azt kifejti...

Hidd el több orvost (háziorvos, nőgyógyász, endokrinológus, még természetgyógyászt is) megkérdeztem mit gondolnak ha terhesség alatti munkáról, ha egy is azt mondta volna, hogy ne csináljam, vagy bármi jele lenne annak, hogy ez árt a picinek azonnal abbahagynám. Fokozott kontrollra járok (gyakrabban mint a kötelező vizsgálatok), folyamatosan ellenőrzöm a vércukrom, tartom a speciális diétát...engem pl. jobban stresszelne ha egész nap otthon lennék, mert folyamatosan a babáért aggódnék (mivel az alapbetegségem miatt több kockázat van), "haszontalannak" érezném magam, nem tudnék mit csinálni hónapokig...és igen ne legyünk képmutatóak a táppénz még mindig csak a fizetés 60%-a, és habár vannak raktáraink akkor sem mind1. (Nyilván sokat jelent, hogy a munkahelyemen tényleg normálisak és segítőkészek.)

Ezt nem támadásból írom, csak azért, hogy a kérdező több szempontból is lássa a dolgot. Mert ha egyszer kiíratja magát "valamire" hivatkozva nem mehet vissza két hónap múlva a munkahelyére, hogy mégsem élvezi annyira az otthoni létet.

Én PCOS-os vagyok és volt már egy missed abom. Foggal-körömmel kapaszkodtam, hogy dolgozzak, mert mit mondanak majd mások, mert a többi kismama vígan és nevetve mássza meg a Mount Everestet, hát én is meg tudom csinálni.

Annyi "hasznom" volt a dologból, hogy több napi 12-16 órás munka után, bevéreztem és rohantunk a kórházba. Csak saját felelősségre engedtek haza.

Én megfogadtam, hogy egyetlen munkahely sem ér annyit, mint a babám egészsége.

Ha úgy érzed, hogy fizikailag és lelkileg is megterhelő dolgozni, akkor maradj otthon, de megsúgom, hogy otthon se könnyű. Az ember folyamatosan kattog és bűntudata van, amiért csak "lopja a napot". Kapni fogsz egy két lekezelő pillantást és megvetést.