26 hetesen mondhatom a rokonoknak, hogy már kényelmetlen az utazás, ezért inkább ők jöjjenek hozzánk?

Nyugodtan szólhatsz nekik. Én már a 20. héttől nem megyek sehová, mivel rettentően fáj a hátam. Van aki megsértődött (egészen pontosan az anyósom), nem is jött azóta hozzánk, de szerencsére a legtöbb ember ezt megérti.

27 hetes kismama

Persze, mondhatod nyugodtan, nem hangzik kifogásnak. Viszont tényleg annyira rossz lenne azt a másfél-két órát autóban tölteni fizikailag, vagy inkább csak kedved nincs menni?

Azért kérdezem, mert ha kényelmesen elhelyezkedsz, hátratolod az ülést, hogy kinyújthasd a lábad, illetve beteszel egy kispárnát a derekad mögé, kicsit beterpesztesz és egyenes háttal ülsz, nem görnyedten, akkor szerintem kibírható... Ha ez a párodnak sokat jelent, tekintve, hogy a szüleiről van szó, akkor talán megérne egy próbát.

Lehet, hogy én vagyok szerencsés, de én épp a 26. hét után kerültem olyan helyzetbe, hogy folyamatosan utaznom kellett, repültem, majd az ország egyik végéből a másikba kocsikáztunk, 28 hetesen vissza, 29 hetesen 300 km oda-vissza egy nap alatt, majd 31 hetesen 1700 km, amit kisebb szünetekkel épp 24 óra alatt tettünk meg és ezzel nem volt vége, mert az azt követő egy hét még mindig nem a pihenésről szólt. Nem azt mondom, hogy mindig kegyetlenül jó volt és vigyor volt az arcomon, főleg, hogy az átlaghoz képest is nagy a pocakom, a babám is, de kipárnáztam magam, felvettem a leírt pozíciót, valamint egy kényelmes melegítőt és csak annyira kellett odafigyelnem, hogy ha a baba már nagyon rúgja a bordámat jobb oldalon, akkor kicsit dőljek balra.

Gondold át, tényleg érthető a te problémád is, de úgy érzem, hogy ez az utazás még megvalósítható lenne. Nem utolsó szempont, hogy addig menj, amíg tudsz, a szülés előtti néhány hétben és az újszülött babával fogsz még otthon ülni eleget, hidd el!