Vajon nem káros "ilyen testben" gyermeket vállalni a jövőben?

kezeltesd ki magad. a férjem is küzdött vele huszonévesen. 26-28 éves korára teljesen kikezelték.

20 éves vagy...bőven ráérsz....selejtes hormonok miatt sem lenne csoda hogy pánikrohamaid vannak a jövőtervezésétől...szép dolog hogy készülsz rá, de bőven ráérsz ennyire belemélyedni.

Én is pánikbeteg vagyok nagyon hasonló tünetekkel és hasonló félelmeim vannak a gyermekvállalással de én már magától a terhességtől is félek hogy mit kezdek majd akkor a rohamokkal...

Írtam már ki kérdést ezzel kapcsolatban de senki nem válaszolt aki pánikbetegség mellett esett volna teherbe, úgyhogy nem lettem okosabb sajnos.

En csak azt tudom irni amit a kerdezonek is leirtam privat, hogy ket gyerek még belolem, egeszseges birka turelmu emberbol is idegbeteget csinalt, a ferjem magas vernyomassal kezelik ujabban, szoval aki instabil vagy nem gyogyul ki ebbol, nagyon max egy gyereket vallaljon vagy jp nagy kulonbseg legyen a ketto kozott...

En kettot vallaltam es foleg ott kezdostek a gondok marmint hogy kezdek idegileg tonkre menni pedig nagyon cukik es alapvetoen nem hisztisek ugyesek okosak...megis aprosagok vannak pl az egyik fogzik a masik tokom tudja mi miat ebred de hetek ota 3-4 orat tudok aludni napi szjnten es ez nemvicc....egy panikbeteg szervezet ehhez mit szolna??? Vagy hogy lazas vagy de nem fekhetsz le napokig? Vagy hogy osszevesztek valamin a ferjeddel es nem sirhatod ki magad meg nem beszelheted ki magad a baratnoddel mert a gyerekek miatt egy szabad perced se jut ilyesmire??? Szoval csak ovatosan :)

Hát szerintem meg aki erre hajlamos, akár még jót is tehet egy-két gyerek, mert tizedannyi ideje se lesz a saját farka körül forgolódni.

De az se mindegy, hogy szed-e valami szert ezekre. Gyógyszerszedés mellett nem ajánlott teherbe esni.

Anyám megjárta a pszichiátriai osztályokat, utólag azt gondolom, simán nyugtatófüggő volt elvonási tünetekkel, nem mondom, hogy nem hordozok sebeket...

Mindenesetre van egy gyönyörű kislányom. Szerintem semmivel sem sérültebb, mint bármelyik más óvodatársa.

Két évig voltam kemény pánikbeteg. Az akkori páromat menesztettem és megismerkedtem a mostani párommal. Ez már 3 éve volt. Nyoma sincs már a pániknak és 2 hetes a kislányunk.

Sajnos nagyon sok dolog kiválthatja. Nekem ez onnan is eredt, hogy anyám belekényszerített egy felsőfokú szakképzésbe és nem akarta, hogy diplomát szerezzek. Belebetegedtem teljesen, a szervezetem szépen adta a reakciókat. Először végighánytam az akkori nyarat, teljesen lefogytam. A pánikbetegség akkor kezdődött el igazán, amikor azt az iskolát elvégeztem. Szerintem addig valamennyire elfojtottam. Szóval alapvetően ami nálam a pánikbetegség gyökere volt az az anyámmal való rossz kapcsolat. Kétszer egymás után is sikeresen bevonzottam olyan párokat, ahol az egyik megütött a másik meg" csak" érzelmileg zsarolt. Nah ezeknek vettem véget 3 éve, amikor a mostani párommal megismerkedtem.

Sajnos ezek kemény dolgok, de mindig mi vagyunk magunké a felelősek. A gyógyszer helyett sokat segít a terápia és az, hogy meg kell keresni a gyökerét.

Számos ok kiválthatja ezt nálad, poszttraumás stressz, amit nem dolgoztál fel, csak azt hitted, igen. Járd körbe ezeket.